Külpolitikai adatok az 1939. évről (Budapest, 1941)

Svédország

A közellátás zavartalan biztosítására pedig több rendkívüli intézményt szerveztek meg egy újonnan felállított közélelmezési minisztérium fennhatósága alatt. Külpolitikában: S. hagyományos külpolitikája a béke és semlegesség jegyében folyt s az utóbbi években e téren az északi és az ú. n. oslói államokkal működött együtt. Kevéssel a háború kitörése eló'tt az oslói államok külügymin.-ei Lipót belga király meghívására Brüsszelben a nagyhatalmi konfliktusban teendő közvetítési kísérlet támogatására összegyűltek ugyan^ ez azonban nem vezetett eredményre. Az északi béke- és semlegességi blokkra való törekvések, melyek főleg az érdekelt külügymin.-ek rendszeres találkozói formájában nyilatkoztak meg, szintén elég sovány eredményre vezettek. Mint egyedüli pozitív eredményről csak a február folyamán tett közös semlegességi nyilatkozatokról lehet megemlékezni. Az összetartás azonban már májusban, mikor Németország megnemtámadási szerződésekről akart tárgyalni az északi államokkal, nem bizonyult nagyon erősnek. S., Norvégia és Finnország saját semlegességükre és az ennek tiszteletbentartása tekintetében várható német jóindulatra hivatkozva visszautasították azt. Az északi együttműködés csúcspontját az északi államfők és külügymin.-ek Gusztáv király meghívására okt. 18-án Stockholmban megrendezett találkozóján érte el. Okt. 19-én, egy közös kommüniké leszögezte a négy állam „független döntési jogát a semleges magatartásra vonatkozólag". Bár S. a maga teljes rokonszenvével Finnország mellé állott, aktív beavatkozásról nem volt szó. A decemberben, megalakult koncentrációs kormány, melyből az aktivizmusra hajló Sandler külügymin. kimaradt, csak emberbaráti és anyagi támogatást ígért a finneknek. Óvatossága annyira ment, hogv Genfben nem mert a Szovjet-IJnio kizárása mellett szavazni. „Semlegeségének" határain belül azonban S. megtett minden lehetőt, hogy szorult helyzetben levő szomszédján segítsen. Igen nagy pénzeket gyűjtött (egyedül a svéd ipar 50 millió koronát adományozott), önkénteseket toborzott, melyeknek száma az év végéig elérte a tízezret, hadianyagot szállított stb. Roosevelt elnöknek április hóban Berlinhez és Rómához intézett üzenetével kapcsolatban a német kormány érdeklődött a svéd kormánynál, vájjon tényleg fenyegetve érzi-e országát Németország által? A svéd kormány úgy erre a kérdésre, mint arra a további érdeklődésre, vájjon felhatalmazta-e Rooseveltet e lépés megtételére, tagadólag válaszolt. S. a többi északi államokkal együtt az év folyamán csatlakozott a londoni flottaegyezményhez. A vonatkozó törvényjavaslatának, melyet a svéd kormány az év elején