Külpolitikai adatok az 1939. évről (Budapest, 1941)

Svédország

terjesztett a parlament elé, ratifikálására nem került sor, mert azt a kormány május vé^én visszavonta. E visszavonás az Aaland-szigetek megerősítesének kérdésében beállott nehézségekkel függött össze; az oroszok tisztázatlan magatartása következtében a kormány nem akart a fegyverkezésnek az egyezményben foglalt mértékben való korlátozására kötelezettséget vállalni. A nyáron lefolyt angol-orosz tárgyalásokat S. idegességgel kísérte és a Szovjet-Unió terve ellen, hogy a balti államokat garantálja, júliusban a külügymin.-t helyettesítő Westmann igazságügymin. egy beszédében nviltan állást foglalt. Erőteljesen tiltakozott maga Sandler külügymin. is júl. 30-án tartott külpolitikai beszédében Finnországnak az oroszok által szorgalmazott garancia-rendszerbe való bevonása ellen, miközben hangsúlyozta, hogy e terv a svéd érdekekre nézve is súlyos veszélyt rejt magában. A lengyel-német háború kitörésekor S. nyilatkozatot tett, hogy semlegességét szigorúan megőrzi és e célból alkalmazni fogja azokat a semlegességi szabályokat, melyeket az 1938. évi és a többi északi államokkal együttesen tett nyilatkozat tartalmaz. Semlegességi nyilatkozatát S. a németangol és a német-francia háború kitörésekor megismételte. A német kormány szept. 2-án biztosította a svéd kormányt arról, liogv mindaddig, míg S. abszolút semlegességet tanúsít, integritását tiszteletben tartja. Az angol kormány szept. 17-én hasonló értelemben biztosította a svéd kormányt. Szept. 3-án Hassel német nagykövet különleges misszióban Stockholmba érkezett és kifejezte a német kormánynak azt a kívánságát, hogy S.-gal a kereskedelmi forgalmat a háború ellenére változatlan mértékben fenntartsa. A német kormány október elsején figyelmeztette a svéd kormányt, hogy, amennyiben kereskedelmi hajóit angol hajókísérettel látja el, azokat a németek nem tekintik többé semlegeseknek. Októberben nézeteltérés támadt S. és Németország között a területi vizeknek S. által 1779. óta alkalmazott négy mérföldes határa tárgyában. Németország ugyanis az Öresund déli bejáratánál a háború elején elhelyezett aknamezőt északi irányban Falsterbo felé kibővítette. E kibővítés ellen a svéd kormány fenntartással élt. Annak a híre, hogy a szovjetkormány a finn kormánnyal bizonyos politikai és gazdasági kérdések megtárgyalására megbeszéléseket akar kezdeni, a svéd kormány — a dánhoz és norvéghez hasonlóan — közölte a szovjetkormánnyal, hogy figyelemmel kíséri a megindult finn-orosz tárgyalásokat, valamint annak a reményének adott kifejezést, hogy azoknak eredménye nem fogja megakadályozni Finnorszá-