Külpolitikai adatok az 1938. évről (Budapest, 1939)

Törökország

vábbi fejlődést biztosítandó, új 4 éves tervet dolgozott ki, amelynek tárgyalásához azonban a parlament az év végéig nem fogott hozzá. A kormány leszállította az elsőrendű közszükségleti cikkek árát és több intézkedést tett a köz jólét emelése érdekében. Ennek keretébe tartozik a földművelésügyi minisztérium elaborátuma a török paraszt kultúrájának és vásárlóerejének emelése érdekében, amely terv a december végén ülésező falués mezőgazdaságfejlesztési kongresszus elé került. A kongresszus a tervet, mely nem számolt kellőleg a helyi viszonyokkal, nagyrészt visszautasította és abból csupán a főbb elvek maradtak meg a kormány és a törvényhozás további tevékenységének irányítására. Az ország út- és vasúthálózatának fejlesztése ismét jelentős lépésekkel haladt előre. Megkezdte működését az ankarai rádióleadóállomás. A törvényhozás fontosabb alkotásai: a honvédelmi beruházási, dohány-monopólium, ügyvédi, sajtókamarai, egyesületi, útlevél-, amnesztia- és testnevelési törvények. Külpolitikában: A török kiilnolitika előterében ebben az évben is az alexandrette-i szandzsák kérdése állott. Az ennek megoldására irányuló akciótól eltekintve, az európai feszültség a török kormányt külpolitikai téren nagyfokú óvatosságra késztette. Éppen ezért fokozott tevékenységet fejtett ki a Balkán-entente belső kohéziójának és vonzerejének fokozása érdekében. A török külpolitika megmaradt az egyensúlyra alapított semlegességi vonalon a legsúlyosabb aggodalmakkal figyelt európai krízis idején is és sikeresen ellenállt az európai hatalmi csoportok barátsága elnyerésére irányuló igyekezetének. A török kormány még 1937. decemberében tiltakozással fordult a népszövetségi tanácshoz az utóbbi által kiküldött bizottság részéről kidolgozott választási szabályzat ellen. A tanács jan. 31-én helyt adott a tiltakozásnak. Ennek dacára a török kormány tisztában volt azzal, hogy a szandzsáki választások csak akkor hozhatják meg a török ügy sikerét, ha sikerül megnyerni a helyi francia hatóságok jóindulatú közreműködését. Ezért igyekezett a török kormány a török-szíriai és török-francia politikai egyezmények felmondásával presszionálni Franciaországot, amely viszont a felmondott szerződések messzebbmenő pótlása érdekében próbált nyomást gyakorolni T.-ra. A kölcsönös intrikák a helyzetet a végletekig kiélezték és minden eddigit felülmúló hevességű sajtó-campagnetől kísérve, éles kormánynyilatkozatok hangzottak el Franciaország címére. A török presszió ezúttal is megtette hatását és a francia kormány júniusban kicserélte a szíriai közigazgatásnak a Külpolitikai ailatok. 12