Külpolitikai adatok az 1938. évről (Budapest, 1939)

Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetsége

bénított. Kiszámíthatatlan károkat okozott az Unió állami és gazdasági adminisztrációjában és hátrányosan hatott ki az állami élet minden terére. A régi, szaktudással rendelkező funkcionáriusok helyére fiatal, tapasztalatlan emberek kerültek, akiket azután — nem felelvén meg feladatuknak — újabb és újabb egyénekkel kellett felváltani. Ugyanez történt a hadsereg vezetőségében is. Bajok voltak a kolhozokba kényszerített parasztsággal is, a kolhozokból történt tömeges kizárások miatt, amely a kizártakra nézve — máshol munkát ezek nem kaphatván — a teljes nyomorbajutást jelentette. A hadsereg vezetősége és a GPU között, ez utóbbinak a hadsereg belső ügyeibe történt beavatkozása miatt, még a mult évben keletkezett ellentét nem szűnt meg. Ez évre esett a vörös hadsereg fennállásának 20. évfordulója. Az évforduló alkalmából az egész országban ünnepségeket rendeztek. A katonák ünnepi hangulatát zavarta azonban az a, körülmény, hogy Jegorov marsall, Dibenko leningrád-i és Bjelov minszk-i hadsereg-parancsnok letartóztatása éppen erre az időre esett. Főleg a kíméletlen terrorizmus szükségességének igazolására és a gazdasági életben beállott zavarok megindokolása céljából inszcenirozták a szovjetvezetők az Uniónak eddig legnagyobb politikai perét, az ú. n. jobboldali trockista-blokk perét. A fővádlott maga a távollevő Trockij volt. A 21 vádlott közül 18 vádlott ítéltetett golyóáltali halálra, közöttük olyanok is, akik a szovjetforradalom előkészítésében és keresztülvitelében s az azt követő első esztendőkben vezető szerepet játszottak. Külpolitikában: A Szovjet-Unió nemzetközi helyzete az 1938. évben rosszabbodott, s bár a szovjetdiplomácia minden alkalmat felhasznált az Unió izoláltságának csökkentésére, e tényen mégsem tudott változtatni. Csupán az év legvégén mutatkoztak a javulás bizonyos jelei a lengyel-szovjet közeledés folytán. A Szovjet-Unió kedvezőtlen nemzetközi helyzete elsősorban arra. a körülményre vezethető vissza, hogy a nemzetközi köztudatban mindinkább az a meggyőződés hódított teret, hogy a Szovjet-Unió belpolitikai nehézségei miatt aktív külpolitikát folytatni nem tud. Közfelfogás szerint legfőbb törekvése az úgynevezett kapitalista államok közötti ellentétek szítása s azoknak lehetőleg fegyveres konfliktusba való keverése, hogy azután felfordult helyzetben világforradalmi célkitűzéseit megvalósíthassa. Természetes, hogy ilyen körülmények között az idegen hatalmak nem keresték a Szovjet-Unió aktív kollaborációját.