Külpolitikai adatok az 1937. évről (Budapest, 1938)

Törökország

kezdett Franciaország ellen, követelve a genfi megállapodás felborítását, a kormány pedig a francia kormányhoz és a Népszövetséghez intézett tiltakozó jegyzékben és táviratokban szögezte le álláspontját, aminek nagyobb súlyt adandó, dec. 6-án felmondotta az 1926. évi török-szíriai jószomszédsági és semlegességi egyezményt, majd dec. 31-én az 1930. évi török­francia barátsági, semlegességi és döntőbírósági szerződést. Törökország a bolgár-jugoszláv közeledéssel szemben fo­kozott súlyt helyezett a Balkán-entente egységének fenntartá­sára és hangsúlyozására, amire — a februári és szeptemberi konferenciákon kívül — balkáni államférfiak különösen sűrű ankarai látogatásai adtak alkalmat. Ankarában tartatott meg október végén a Balkán-entente államai vezérkari konferen­ciája és november végén nemzeti bankjainak értekezlete. A szeptemberi nyoni konferencián a Balkán-entente Aras irányítása mellett kollaborált, hogy megakadályozza a szovjet­hajóhadnak a földközi-tengeri ellenőrzésbe való bevonását. Az olasz-abesszín konfliktus idején elmérgesedett török­olasz viszony az olasz-jugoszláv közeledés ellenhatásaképen lényegesen megjavult, sőt átmenetileg közeledési tendenciá kat is mutatott. Törökország, az év elején bejelentette addis abeba-i követségének végleges beszüntetését. Aras külügy­miniszter febr. 3-án meglátogatta Ciano külügyminisztert Milánóban s ha itt sikerült is a kölcsönös bizalmatlanságot eloszlatni, a barátságos tendencia konkrétumok terén nem fej­lődött az olasz óhajnak megfelelően, már csak azért sem, mert Törökországot angol kapcsolatai az olasz-angol ellentétek fenn­állta alatt észrevehetően feszélyezték s ez a magatartás olasz részen is bizonyos tartózkodást váltott ki. Ennek megfelelően bizonytalan időre elmaradt Ciano külügyminiszter ankarai látogatása. Az angol-töiök kollaboráció zavartalan volt és az angol befolyás jótékonyan éreztette hatását az alexandrette-i szan­dzsák kérdésében kialakult szélső álláspontok összeegyezteté­sében. A miniszterelnök, aki az angol király koronázásán a török államfőt képviselte, beható politikai és gazdasági meg­beszéléseket folytatott angol államférfiakkal. Anglia tevéke­nyen belekapcsolódott Törökország légi haderejének újjá­szervezésébe. A földközitengeri ellenőrzés keretében Anglia a török kormány hozzájárulásával haditengerészeket szállított partra és állomásoztatott Szmirna közelében. Az angol tőké­vel létesített Karabiik-i kohó- és acélművek áprilisi alapkő­letétele az angol-török együttműködés hangsúlyozására adott alkalmat. A török-francia viszony a szandzsák kérdésének alaku­lása szerint hol éles sajtótámadások, hol a tradicionális barát­ságot magasztaló manifesztációk hatása alatt állott. A minisz­terelnök májusi londoni útja alkalmával két ízben szakította

Next

/
Oldalképek
Tartalom