Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2009

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2009

324 B Magyar Külpolitikai Évkönyv • 2009 Eredménynek tekintem, hogy mindenképpen kimondásra került, hogy együttműködésre vagyunk ítélve. Én ezt egy fontos dolognak tartom, mert ez is jelzi azt, hogy van készség arra, hogy legalább parlamenti szinten és parlamenti dimenzióban párbeszédet folytassunk. Nyilvánvalóan már az is egy eredménynek tekinthető, hogy a problémakatalógust sikerült összeállítanunk. Én ezért külön az önök bizottságának szeretnék köszönetet mondani, hogy a képviselőtársaim, függetlenül attól, hogy a parlamenti patkó melyik oldalán ülnek, összeállítottak egy olyan problémakatalógust, amely alapvetően már azt is jelzi, hogy ha egyáltalán a problémákat felismerjük és kimondjuk, nyilván közelebb vihet bennünket a probléma megoldásához és beazonosításához. Talán az egyik legneuralgikusabb kérdés, ahogy jeleztem, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának a megítélése volt, alapvetően és elsősorban a KMKF léte és tevékenysége ellen volt kifogás - mondhatom azt, hogy a közelítés politikai kifogás volt. Aztán a tárgyalások során kiderült, hogy mégsem politikai, hanem jogi kifogássá transzformálták. Viszont azóta is várjuk, hogy az írásos anyagot megkapjuk, hogy mik a jogi kifogások a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumával kapcsolatosan, hiszen ha az európai szabályokat is áttekintjük, vannak olyan európai szabályok, amelyek kifejezetten kívánatossá teszik a nem kormányzati területen az együttműködést az anyaországgal. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon fontos kiindulópont volt akkor, amikor a KMKF-et létrehoztuk, beleértve azt is, hogy Európában nem szokatlan. A legutóbbi időkben éppen a görög, illetve a lengyel házelnök kollégáimmal folytattunk erről konzultációt, ahol kifejezetten érdeklődnek a megoldásaik iránt, sőt mondhatom, hogy a görög megoldások még túllépnek azon is, amit mi egyébként ebben kialakítottunk. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilván a harmadik legfontosabb kérdés az, hogy hogyan tudtuk mindezt hasznosítani, ami a bizottsági találkozókat jelenti. Talán a legfontosabb kérdés ebben az, hogy kialakítottunk egy új párbeszédmodellt. Egyetlen más találkozón sem sikerült folytatást kialakítani ahhoz, hogy ez a párbeszéd, a leltár áttekintésre kerüljön. Azt hiszem, hogy ez pozitívan értékelhető és a továbbiakban is hasznosítanunk kell. Éppen ezért a problémakatalógust, ami összeállt a tárgyalásokat követően, ezt mi magunk átadtuk a március 12-ei találkozón házelnök kollégámnak, ahol együtt tekintettük át, hogy mire jutottak a bizottságaink. Azt csak sajnálatosnak tartom és ezen a bizottsági ülésen sem kerülhetem meg, hogy szóljak arról, hogy azt kifejezetten udvariatlan gesztusként értékeltem, hogy a találkozónkat megelőző napon az államnyelvtörvény módosítását kezdeményezték a szlovák parlamentben. Igy a találkozónk során én magam azt fogalmaztam meg, hogy mivel elnök úr úgy nyilatkozott, hogy