Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007
November 12. A Külügyminisztérium tájékoztatója - a szóvivője útján az izraeli-palesztin ügyben Annapolisban sorra került konferencia eredményének megítéléséről A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma üdvözli az annapolisi (USA) KözelKelet Konferencia eredményét mint hét év óta első olyan fejleményt, amely tárgyalóasztalhoz ültette az izraeli és a palesztin vezetőket, valamint a régió országainak külügyminisztereit annak érdekében, hogy az izraeli-palesztin konfliktust tárgyalások útján lezárják és ezzel megvessék a térségben az átfogó béke alapjait. A Külügyminisztérium méltányolja, hogy az Amerikai Egyesült Államok az elmúlt hónapokban következetesen kitartott a konferencia létrejötte mellet. Méltányolja, hogy az izraeli és a palesztin fél az utóbbi hetekben nagy előrelépést tett a megegyezés felé; Ehud Olmert izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbasz palesztin elnök helyreállította a bizalmat a két vezetés között, ami megfelelő alap lehet ahhoz, hogy 2007. december 12-én olyan tárgyalási sorozat kezdődjön, amely eredményeket tud majd felmutatni. November 28. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszéde a World Political Forum (WPF) budapesti Konferenciáján Engedjék meg, hogy tisztelve a fórum hagyományait, ne csak zárt politikai kijelentéseket tegyek, hanem dilemmákat is megosszak Önökkel, mert talán az is fontos. Úgy látom, hogy a jelenlegi időszakot globális és világpolitikai értelemben ma még sokkal inkább meghatározzák a korábbról örökölt viszonyokat lebontó mechanizmusok, mintsem az új építkezés. Azt már tudjuk, hogyan nem működhet hosszabb távon a világ. Azt kevésbé tudjuk, hogy miképpen fog működni. Három ilyen nagy lebomlási mechanizmusra szeretnék csak utalni. Az első - ha időrendben megyek - egy 350 éves történelmi és államjogi hagyomány repedezése. Annak a hagyománynak, ami a vesztfáliai békével jött létre, amely azt eredményezte a XVII. század közepétől, hogy szuverén államok lettek közjogi értelemben a nemzetközi élet főszereplői. Ezt napjainkban már két oldalról éri kihívás. Egyrészt a szervezett civil világ egyre erősödő, a nemzetállami kereteket elhagyó mozgalmai. Ezek nem egy esetben antiglobalizációs mozgalomként lépnek fel, megkérdőjelezve a nemzeti és a globális hagyományos intézményrendszer képességét arra, hogy az új világot nemcsak kevesek, hanem sokak vagy mindenki számára befogadhatóan formázza meg. Annak, ami ezen mozgalmak között van, nagyon sok pozitív jelét is látom; nagyon sok pozitív momentumot látok még akkor is, ha időnként nagyon konfliktusos e mozgalmak megjelenése. Ennél ugyanakkor sokkal tragikusabb a másik elem, amire utalni 350
