Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007
mányosnak nevezett kérdések nem kerülnek nyugvópontra - mondom még egyszer: bárminek is nevezem ezt a szerződést, hiszen nem a néven áll vagy bukik a jövő -, addig fennmarad a bizonytalanság, hogy merre is tart a Huszonhetek Európája. Magyarország azzal ért egyet, hogy az unió egésze látná kárát annak, ha a 2009. évi európai parlamenti választásokat követően már nem új alapokon kezdené meg a működését az Európai Parlament és a Európai Bizottság. Ezért természetes módon azt gondoljuk, hogy a 2009. évi EP-választások előtt ratifikálni kell az új szerződést. Vagyis a megállapodott, a szövegében teljesen kész új szerződést kell megalkotnunk és létrehoznunk ez év végéig. Ezért támogatjuk azt az elnökségi indítványt, hogy a júniusi csúcstalálkozón valamennyi nyitott kérdésben elvi egyezségre kell jutnunk. Magyarország tehát azt támogatja, hogy még a német elnökség ideje alatt, a júniusi csúcstalálkozón megszülessen olyan megállapodás, amely tiszta és precíz mandátumot ad a portugál elnökség számára az új szerződés megszövegezésére. Nincs kétségem: az elvi és részletes megállapodást követően a szövegezés - ahogyan mondjuk, a wording - is nagyon összetett és bonyolult lehet. Éppen ezért szükséges feltétel az, hogy legalább túl legyünk az elvi és politikai természetű megállapodásokon. Ha most kudarcot vallunk, azt nyilvánvalóan úgy értelmezné a világ, hogy Európa „bedobta a törölközőt" az egyre élesebb globális küzdelemben. Ezt nyilván nem tehetjük. Ezzel a felelősséggel valamennyi tagállami döntéshozónak számolnia kell és tisztában kell lennie. Magyarország ezzel a szemlélettel vesz részt a vitában, és azzal a szándékkal, hogy erősítsük és mélyítsük az európai együttműködést, hogy hatékonyabb, érthetőbb és demokratikus működést biztosítsunk. Huszonheten vagyunk egy vonaton. Jegyet váltottunk erre a vonatra. Megyünk egy olyan világ felé, amelynek céljait, elveit részben tudjuk, részben nem. Sokan latolgatják, eljön-e az a pillanat, amikor néhányuknak fel kell tenni azt a kérdést, hogy vajon jó helyen ülnek-e; vagy vajon ők is oda akarnak-e jutni, ahova a többiek? Minél többen vagyunk ezen a vonaton - most huszonheten -, annál nagyobb az esély arra, hogy időnként fel fog merülni ez a kérdés. Magyarország azt gondolja, hogy a Huszonhetek - majd később remélhetően még többek - Európája képes együtt maradni, együtt és közösen megyünk egy egységesülő jövő világába, itt Európában. Azt is tudom, hogy ez nehéz döntés. Vannak, akik lassítani szeretnének. Sőt, időnként azt látom, hogy mások más utat választanának. Mindig el kell dönteni, együtt akarunk-e maradni, vagy külön utakat akarunk-e járni. Magyarország azt támogatja, hogy maradjunk együtt és közös utakat járjunk. Egyikünknek sem érdeke, hogy néhány kocsi esetleg valamelyik útközi megállóhelyen lekapcsolódjon erről a szerelvényről. Az közös ügy ennél sokkal-sokkal fontosabb. Az alkotmány-szerződés — amiről beszélünk - kísérlet arra, hogy kijelöljön egy fontos irányt a politikai unió irányába billentve az uniós intézményrendszert 251
