Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007

Január 12. Sólyom László köztársasági elnök köszöntő beszéde a diplomáciai testület tiszteletére az új év alkalmából adott fogadásán Igen tisztelt Nuncius úr, a Diplomáciai Testület Doyenje! Tisztelt Külügyminiszter Asszony! Excellenciás Hölgyeim és Uraim! Üdvözlöm Önöket a Sándor-palotában a diplomáciai év protokolláris kezdete alkalmából. Köszönöm Önnek, Doyen úr, és a Diplomáciai Testület minden tagjának az újévi jókívánságokat; viszonzom ezeket, kérve Önöket, továbbítsák legjobb kívánságaimat államfőjüknek és országuk minden polgárának. Nagyra értékelem azt a tevékenységet, melyet Önök misszióvezetőként Magyarország és országuk kapcsolatainak fejlesztése, Magyarország jobb megértése és megismertetése érdekében kifejtenek és kifejtettek az elmúlt évben is. Erre tavaly kitűnő alkalmat kínált az 1956. évi magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulója, amelyet számos ország tisztelt meg képviselője jelenlétével, sokan államfő és kormányfő vezette delegációval. Köszönöm Önöknek, hogy aktívan és empátiával hozzájárultak ahhoz, hogy ez a kiemelkedő esemény a nemzetközi életben méltó figyelmet kapott. Külön örömmel tölt el, hogy több országban is régiók, városok vagy egyetemi közösségek saját kezdeményezésükre tartottak megemlékezést. Kérem, tolmácsolják köszönetemet népüknek. Egyetértek Nuncius úr beszédének megállapításaival és gondolataival; engedelmükkel csak néhányra reflektálok. Hogy mik voltak a 2006. év legfontosabb történései és tanulságai Magyarország számára, Önök pontosan ismerik, csakúgy mint a köztársasági elnök megnyilvánulásait is. Legutóbbi, az ország polgáraihoz intézett újévi beszédemre utalnék, melyben a közbizalom helyreállítására, a pártpolitikai szembenálláson való felülemelkedésre, a Doyen úr által is taglalt erkölcsi kérdések fontosságára hívtam fel a figyelmet, abban a meggyőződésben, hogy lehet másként is politizálni. Meggyőződésem, hogy az államfő elsőrendű kötelessége, hogy felhívja az ország figyelmét a demokrácia erkölcsi alapjainak fontosságára és sérthetetlenségére. Tagságunk az Európai Unióban 2006-ban - túl már a csatlakozás eufóriáján - mindennapos teendőket, a kihívások kezelését és a lehetőségek kihasználását jelentette. A legfontosabb feladat azonban mindenekelőtt az együttműködés és az integráció elmélyítése. Úgy vélem, az ismert nehézségek ellenére az ország sikeresen illeszkedett be az Európai Unió közösségébe s minden reális alapja megvan arra, hogy a fejlesztési politika lehetőségeit felhasználva folytassa felzárkózását; így az uniós tagság pozitívumait a lakosság a mindennapi életében is tapasztalni fogja. Remélem, hogy az Alkotmányos Szerződés ügyében 2007 olyan 205