Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2006

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2006

amikor Magyarországon mindenki szavazhatott kisebbségi önkormányzatokra; elérkeztünk oda, ahol voltaképpen kezdeni kellett volna, hogy minden nemzetisé­gi közösség maga válassza meg a saját képviselőit. Ezt egyeztetni kellett azzal a szemponttal persze, hogy vajon helyes-e az, ha regisztrálnak kisebbségeket; min­denki önkéntesen vállalhatta azt, hogy feliratkozik a választói névjegyzékbe. Tud­juk. hogy a 80-90 ezres - tehát nagy létszámú - horvát kisebbségnek csak mint­egy egynegyede tette ezt. Mégis, az eredmény nagyon jó; több helyi önkormány­zat alakult, mint korábban. Nagyon remélem, és biztatnám is a horvátokat, hogy a következő választásra iratkozzon is fel mindenki, aki horvát. Azt is tudjuk, miért ódzkodnak ettől az emberek; ismerjük, hogy az 1944-es statisztikai adatok (amikor a számokat regisztrálták) később hogyan ütöttek vissza. De ma nem ilyen idők van­nak és nem is térnek vissza, hogy félni kelljen a nemzetiség megvallásától. Örülni kell annak, hogy vannak helyi önkormányzatok és hogy fan or­szágos önkormányzat. A magyar Alkotmány az összes nemzetiséget államalkotó tényezőként nevezi meg. Ez azt jelenti, hogy a magyar államtestnek valóban a ré­szei a kisebbségek; és azok a kisebbségiek, akik szétszórtan élnek - miként a hor­vát kisebbség tagjai és általában a magyarországi kisebbségek -, a legteljesebb kulturális autonómiára jogosultak. A magyarországi kisebbségi politikának az alapelve az, hogy a kisebbsé­geket autonómia illeti meg: a szórványban élőket kulturális autonómia, a tömbben élőket területi autonómia. E mellett mindig ki fogunk állni. Szeretném biztatni is Önöket, hogy őrizzék meg identitásukat, ahogyan ezt Mesic elnök úr is említette. Higgyék el, a mi számunkra a gazdagságnak forrása az, ha vannak nálunk élő nemzetiségi közösségek, hiszen mindig is voltak. Jómagam pécsi vagyok, ismerem a térséget. Mindig örültem annak, hogy itt vannak horvátok, szerbek, svábok; mindig nagyon jól megvoltunk egymással és meg is leszünk mindig. Akik horvátok voltak, horvátok maradnak mindig is. A kultúrájuk elsősorban Önökön múlik: legyen értelmiségük, amely fenntartja a ha­gyományt; legyenek intézményeik, ahol horvát szellemben képezhetik magukat. Azt hiszem, a kölcsönösség elve alapján ha ezt a horvátországi magyarok szintén elmondhatják, akkor boldog jövő elé nézhetnek a magyarok Horvátországban és a horvátok Magyarországon. November 16. GYURCSÁNY FERENC MINISZTERELNÖK BESZÉDE A MAGYAR-ROMÁN II. EGYÜTTES KIHELYEZETT KORMÁNYÜLÉS MEGNYITÁSAKÉNT ( http://www.miniszterelnok.hu/mss/alpha?do=2&pg-2&st=l&ml0 doc=59 9) Hölgyeim és Uraim! Nagyon könnyű jóban lenni messzi népekkel és országokkal; ez nem nagy politi­kai, emberi, nemzeti teljesítmény. Sokkal nehezebb megbékélni a közös történel­309

Next

/
Oldalképek
Tartalom