Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2006

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2006

mük által összekuszálódott sorsú népeknek. így van ez Európának minden táján, de így van ez a világ más tájain is. Európa sikeres időszakai kézfogásokkal kezdődtek. Meg kellett békülni a franciáknak az angolokkal, meg kellett békülni DélTirolban, meg kellett békülni a németeknek a franciákkal - és még folytathatnám a sort -, mert ez a dolgunk és ez a sorsunk. Románok és magyarok Európának ezen a felén úgy kell együtt éljenek és legyenek kölcsönösen sikeresek, hogy keresik mindazt, ami közös az érdekeikben és az értékeikben, ugyanakkor képesek beszélni arról, amiben különböznek, és okos megoldásokat tudnak találni a kérdésekre is. Úgy látom, hogy ami az elmúlt években elindult a két ország viszonyában, az bizakodásra okot adó. Többet foglalkozunk a mával és a holnappal, mint a tegnappal. Nemcsak a gyermekeinknek tartozunk ezzel, hanem az apáinknak is. Meg kell tanulni együtt élni, tisztelni egymást, elfogadni hogy Európának ezen a felén az együttműködés és a megértés parancsa le kell győzze a történelmi rivalizálást és nemegyszer kölcsönös sértést és sértettséget. Nem csak történelmi különbözőségeink vannak. Mostanság nagy irigységgel néztem, hogyan menetelt a Steova a Bajnokok Ligájában, miközben a magyar labdarúgás az elmúlt évtizedek legrosszabb időszakát éli; nagyon remélem, hogy lesz ez majd másként is, és nem azért, mert a Steova-nak rosszul fog menni, hanem mert nekünk jobban megy. A mostanihoz hasonló találkozóinknak természetesen szimbolikus jelentősége is van, de nem kívánjuk ennyivel beérni. Amikor végignéztük az egy évvel ezelőtti együttes kormányülésen eldöntött ügyeknek a listáját, azt láttuk, hogy a kormányülés valóban lendületet adott jó néhány dolognak; több figyelmet fordítottunk egymásra, sikeresebbek voltak a közös projektjeink. A mai ülésen részben értékelni kívánjuk azt, hogy mi történt az elmúlt egy évben, megtettük-e mindazt, amit akkor eldöntöttünk, és új lendületet kívánunk adni a következő egy évnek. Örülök, hogy ebben az időszakban - talán nyugodtan kimondhatjuk, részben Magyarország támogatásával is - Románia az Európai Unióhoz való csatlakozásnak a küszöbére érkezett. Azt akartuk és tettünk is érte, hogy Románia tagja legyen az európai közösségnek, mert Románia Európának elidegeníthetetlen része nemcsak földrajzi, hanem szellemi és lelki értelemben is. Akarjuk és tettünk érte, mert nemcsak az értékeink, hanem az érdekeink is sokban közösek. És akarjuk és tettünk érte, hogy Románia tagja legyen az uniónak, mert ebben az európai országban él a legnagyobb lélekszámú magyar kisebbség, amelynek tagjai a szülőföldjükön román állampolgárként magyarok is kívánnak lenni - anélkül, hogy Magyarország és Románia között vasfüggöny feszülne. Úgy gondolom, hogy ma nincsen kibékíthetetlen ellentét a magyarok és a románok törekvései között. Az más kérdés, hogy időnként nem könnyű minden törekvést összeilleszteni; de ahhoz jó az együttműködés kerete, hogy megtaláljuk rá a megoldásokat. Helyreállt a párbeszéd a két ország között, és minden korábbinál intenzívebb az együttműködés. Ez igaz az együttműködés mélységére és minőségére is. Az van hátra, hogy kihasználjuk a kooperációt. Sok tárgyalás és sok 310