Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2004

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2004

Október 10. MÁDL FERENC KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK BESZÉDE A LENGYEL MENEKÜLTEKET VÉDELMEZŐ BIZOTTSÁG EMLÉKTÁBLÁJÁNAK FELAVATÁSA ALKALMÁVAL (

http://www.keh.hu/main.php?fm=7&am=2&l=&hir=269&keres

=) Tisztelt Elnök Urak, Excellenciás Hölgyeim és Uraim, Kedves Emlékezők! Az utókor mulasztását pótoltuk ma azzal, hogy elhelyeztük az 19391944 között Budapesten működött Lengyel Menekülteket Védelmező Polgári Bizottság épületén az emléktáblát. Örömmel tölt el, hogy ennek a megemlékezésnek részese lehetek; így érzek nemcsak a Magyar Köztársaság elnökeként, hanem egyszerű magyar állampolgárként is. A lengyel-magyar barátságot sokféleképpen szokták szimbolizálni. Jó tudni, hogy XX. századi történelmünk egy sötét korszakában, a második világháború során két olyan személy - Henryk Slawik és idősebb Antall József - jelzi kapcsolataink mélységét, akik mindketten méltónak találtattak a Világ Igaza címre. A második világháború nekünk magyaroknak számos szomorú tanulsággal szolgál. Mindaz azonban, amiről ma itt emlékezünk, azzal a megnyugvássál tölthet el bennünket, hogy voltak, akik nem tértek ki a morális parancs elől: az elesetteket, az üldözötteket segíteni kell. A magyar állam képviselői és egyszerű polgárok között is számtalan olyan honfitársunk akadt, aki segítséget nyújtott a földönfutóvá vált, hazájukat vesztett lengyeleknek. A magyar belügyminisztérium a lengyel menekültek ügyét tudatosan nem rendészeti, hanem szociális kérdésként kezelte. A lengyel katonák esetében Magyarország a Második Genfi Egyezményt tekintette irányadónak. Különös figyelem fordult a Lengyelországból érkező zsidó vallású személyek ügye felé. Sokuk életét a határátlépéskor kiállított keresztény papírok védték. A váci Lengyel Tiszti Árvák Otthonáról csak 1944 márciusában derült ki, hogy valójában lengyelországi zsidó családok gyermekei élnek ott. A polgári menekültek támogatása idősebb Antall József menekültügyi kormány megbízott felelősségi körébe tartozott. A lengyel katonák ellátását Baló Zoltán, majd Utassy Lóránt ezredesek irányították, akik a kormány megbízottal egyetértésben igen nagyvonalúan kezelték a lengyel katonák nyilvántartását. Ezért távozhattak lengyel katonák Magyarországról tömegesen azzal a céllal, hogy csatlakozzanak a londoni lengyel emigráns kormány által szervezett hadsereghez. A nálunk maradtak kialakították érdekvédelmi és kulturális egyesületeiket, megteremtődtek az oktatás, az egészségügyi ellátás feltételei. A menekülttáborok nem valódi táborok voltak: tulajdonképpen azokat a községeket jelentették, amelyekben a menekültek éltek, és 383