Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2004
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2004
Szeptember 15. MÁDL FERENC KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK BESZÉDE A VAJDASÁGI NÉPKÖRBEN (Szabadka, 2004. szeptember 15.) ( http://www.keh.hu/main.php?fm=7&am=2& 1 =&hir=288&keres=) Itt lévő és e terembe be nem jutott tisztelt Barátaim! Nem kis örömmel és meghatottsággal állok itt és köszöntöm Önöket. Az elmúlt években ellátogathattam a Kárpát-medence több államában a szülőföldjükön élő magyarokhoz; erre a vidékre azonban eddig nem jutottam el; ezt a kényszerű és fájó mulasztást pótolom most. A késedelem oka az erre járó sok-sok baj volt. Az elmúlt másfél évtized szörnyű eseményeket hozott Európának ebbe a részébe. A történelem kísértetei törtek elő. Ott is pusztítottak, ahol nem sokkal korábban arra voltak büszkék az emberek, hogy a tágabb értelemben vett régióban szokatlanul jól és szabadon élnek. Másfél évtizede történelmi jelentőségű politikai változás történt a régióban. Az az ország, ahol Önök élnek, átmenetileg kiszakadt abból a világból, ahova tartozott, s amelyhez - különösen mai, bíztató jövőjű formájához - tartoznia is kellene. S ami jött, nem a régió közösségeinek felemelkedése, nem a távoli jobb, európai történelem, hanem az Önök személyes sorsában is a háborús pusztítás. A fájdalmukat csak enyhíteni tudtuk. Látogatóba is nehéz volt erre jönni. Ezért nagy öröm számomra, hogy most itt lehetek. Nemcsak a találkozás ténye miatt, hanem azért is, mert reményeim szerint minden gond és nehézség dacára is a helyzet valamiféle javulással bíztat. A történelem, noha résztvevői vagyunk, általában inkább csak megtörténik velünk, menetébe nem nagyon tudunk beleszólni. A vajdasági-délvidéki magyarság sok okból mind a történelemnek, mind a politikának sokszor volt kiszolgáltatottja. Ez a vidék nagy európai régiók határvidékén fekszik. Régiók és kultúrák találkozása nem szükségszerűen tragikus. Éppen ellenkezőleg, kifejezetten termékeny is lehet. Éppen e térség városain látszik, mit jelent ez: sokszínűséget, gazdag kultúrát, anyagi és szellemi értékek cseréjét, olyan találkozásokat, amelyekkel mindenki jól jár. Nemcsak Szabadka vagy Újvidék példázhatja ezt, hanem például Szeged és Temesvár is. Jól látható ez a kulturális hagyományokat tekintve is: a városkép színei, a színházi és irodalmi élet, a zenei örökség egyaránt szép példáit mutatja a termékeny kölcsönhatásnak. Mindehhez azonban béke, anyagi erő, biztos jövőkép kell. Azért találkozunk most itt, hogy e feltételek erősödését segítsük, nemcsak Önök a mindennapokban, hanem a politikusok is. 362