Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2003

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2003

Május 20. MÁDL FERENC KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK BESZÉDE A MAGYAR ÁLLANDÓ ÉRTEKEZLET VII. ÜLÉSÉN (Budapest, 2003. május 24.) (

http://www.keh.hu/main.php?fm=7&am=2&l=&hir=209&keres= Igen tisztelt Miniszterelnök úr. Miniszter urak, Elnök urak, Államtitkár urak, Képviselő urak, Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt köszönöm a megtiszteltetést, hogy meghívtak erre a találkozóra, amelyhez nagyon jó munkát kívánok. A köztársasági elnöknek talán illik az Alkotmánynál kezdeni, közelebbről az Alkotmány ránk vonatkozó, ebben az esetben különösen releváns rendelkezésénél, amelyet valamennyien ismerünk, s amely szerint a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja Magyarországgal való kapcsolataik ápolását. Ez rendkívül nagy felelősség, valamennyiünk felelőssége, kinek-kinek a maga helyén, közösségeink, politikai intézményeink - parlament, kormány, pártok - felelőssége, de közvetve felelőssége a határon túli magyarok közösségeinek is. E felelősség érvényre juttatásának nagyon sokféle formája van, amelyek ebben a körben ismertek, ezért nem kívánok részleteikbe bocsátkozni. Szólni szeretnék viszont az európai gazdasági és politikai integrációhoz, az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében tett több mint egy évtizedes erőfeszítéseink kapcsán arról, hogy az Európai Unió életre hívásának, az „európai álomnak" éppen az volt az egyik lényegi eleme, hogy kiengesztelődjenek azok, akiknek kiengesztelődnivalójuk van, s a mi összefüggésünkben megteremtődjék a határok nélküliség, létrejöjjön az egyes közösségek, nemzetek szabad társulása, és ezen belül lehetővé váljék az egyes nemzeti, nemzetiségi közösségek egyenjogú szabad mozgása, méltó élete. Úgy gondolom, hogy a trianoni traumától való szabadulás egyik igen fontos állomása lesz, ha mindez számunkra és a környező országok számára, s a szomszédos országos országokban élő magyarok számára egyaránt valósággá válik - és minden valószínűség szerint valósággá is fog válni. Ebben az erőfeszítés-sorozatban a békés forradalmat követően minden politikai erőnek - köztük a határon túliaknak is -, s valamennyi kormánynak nagyon komoly szerepe volt. Meggyőződésem, hogy a határon túli magyarokért viselt alkotmányos felelősségről szólva ezt a fejleményt, ezt a tényt nem lehet említés nélkül hagyni. Nemzetpolitikánknak ugyanakkor vannak más komoly 255