Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1999

I. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének eseményei - 1999

Aachen tehát jelkép. Mindannyiunk szemében közös jelképe az európai népek összefogásának és egységének, az évszázadok során folyamatosan korszerűsödő. szakadatlanul megújuló, és ma már teljes érdekközösség felé tartó "politikai Európának". Magyarország egy híján ezer éve lépett a maga idején korszerű európai államok közé - a többi közép-európai keresztény királysággal gyakorlatilag egy időben, amelyek számára a kereszténység felvétele a társadalmi és gazdasági szervezetük átalakítását is jelentette. A "rendszerváltás" végrehajtása nem máról holnapra történt, hanem a réginek és az újnak sorozatos ütközése és összecsiszolódása során. Miközben az egyenrangú szabad emberek nomád törzsszövetsége helyébe - a kor gazdasági és politikai valóságának kényszerű tudomásulvételével - hierarchikus államszervezet lépett, a törzsszövetség fejének mitikus és karizmatikus uralma pedig a pápa adományozta koronával megszentelt, szintúgy karizmatikus személyre, a királyra szállt. A "rendszerváltás" tehát a földrajzi és politikai erőviszonyok kényszere volt. és magától értetődően járt együtt az ország társadalmának rétegződésével, a nomád állattartás háttérbe szorulásával, a földművelő életforma uralkodóvá válásával. A magyarság csak egyike azoknak a népeknek, amelyeket Eurázsia roppant sztyeppeövezetében a népességszaporulat és az éghajlatváltozás egymás nyomában indított útjára keletről nyugatra, miként előttünk a hunokat és v elük együtt a germán törzseket, majd az avarokat, és utolsó nomádként a mongolokat. A hunok, majd az avarok rövid életű államalakulata után a magyar volt az első nomád nép, amelyik meg tudta vetni a lábát a Kárpát-medencében, és ott képes volt korszerű államot alapítani, mert fölismerte a Kárpát-medence földrajzi helyzetéből, a népvándorlás folyamat-jellegéből, és a kalandozások során felderített nyugati valóság ismeretében, hogy ha meg akarja őrizni igazi önmagát, akkor szakítania kell hagyományos szervezetével és életmódjával. A valóság, amit oly pontosan felismert, persze többrétű. Egyrészt belátta, hogy nomád vándorútjának a Kárpát-medence a:/ utolsó állomása; ahol még sztyeppére lel, de e sztyeppe korlátozott területe miatt a szállásváltó nomád nagyállattartásra már alkalmatlan. Belátta, hogy a létét fenyegető veszély változatlanul keletről tornyosul. Felismerte, hogy a kalandozások sora megacélozta a szomszédos nyugati országok ellenállását. És megértette azt is. hogy a szabad és egyenrangú pásztorok vérségi köteléken alapuló törzsszövetsége az európai államrend építéséhez nem elég szilárd és rugalmas, és helyét a kor keresztény eszmeiségén alapuló államrendnek kell felváltania. Felismerte, hogy ebben a 162