Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

A kommunizmus összeomlása a hidegháború győzteseit az újjáépítés feladatára felkészületlenül érte. A feladatot illetően a legtöbb nyugati politikus - és még inkább a közvélemény - túlságosan optimista volt. Ma már mindannyian - különösen Európa keleti felében - aggódva látjuk, hogy a belső instabilitás káoszhoz, anarchiához, polgárháborúhoz is vezethet; a szegénység és éhség Nyugat-Európa irányába tartó tömeges elvándorlásra késztet; az etnikai viszálykodás nacionalista konfliktusokká nőhet több országra kiterjedően. Tanúi vagyunk a nemzeti eszme újjászületésének. Sajnos azonban, nem a patriotizmus, nem a nemzet hagyományaihoz és valóságos érdekeihez való ragaszkodás az, ami a jelenlegi nacionalista feszültségek mögött van; nem is a nemzeti kisebbségek jogos követelései okoznak gondot. A feszültségeket a színlelt demokrácia vagy elégtelen demokrácia okozza, valamint egyes országok és érdekcsoportok vonakodása kielégíteni nemzeti vagy etnikai csoportok jogos igényeit, amelyek mind ez ideig sem vehették kezükbe saját ügyeik intézését, mert megtagadják tőlük az önkormányzati jogok gyakorlását. Állam és nemzet nem mindig esik egybe; a világ legtöbb állama többnemzetiségű; az államokban a kisebbségek aránya gyakran nagyobb a lakosság egynegyedénél. Közép- és KeletEurópa etnikai térképe színes mozaikot mutat. Több mint huszonötmillió orosz él az Oroszországi Föderáció határain kívül ukránok, kazahok, észtek, litvánok, grúzok között. Románok és magyarok között van átfedés beékelődött ősi etnikai területeken Erdélyben. Délkelet-Erdély székely magyarságát leválasztották az anyaországáról. A boszniai mozaik messze nem egyedi jelenség (a volt Szovjetunió területén szerte vannak hasonlók, de ezek az utóbbi időkben keletkeztek). Kelet-Európa igen sok városát mindig is több etnikum lakta. A térség minden országa valóban multinacionális, jelentős számú olyan lakossal, akiknek nyelve és kultúrája az állam nevét viselő vagy meghatározó többségi nemzetétől különbözik. Igaza volt Norman Angell brit szerzőnek 1915-ben, mondván, hogy "minden Angliának (minden európai országnak) megvan a maga Írországa, és minden Írországnak megvan a maga Ulster-e". 215