Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1992

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsoltainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1992

lalán a békés kiegyezésnek a legtöbb esélye". Eltekintve a magyarok és szlovákok között a bosszú, évszázados együttélés következtében kimutatható szellemi, műveltségi rokonságtól és erök keveredésétől, a szlovák kérdés megoldása sokáig azért is látszhatott kedvezőnek, mert az államból - a magyar államból kifelé igyekvő törekvések később öltöttek konkrét alakot, mint a többi népeknél. Magyar-szlovák nemzeti ellentétről a XIX. századig nemigen lehetett szó: annál kevésbé, mert Magyarországon - vagy Ughorskoban - a nemzeti eszme beköszöntéséig nemcsak az uralkodó osztály, hanem az állam nyelve is nemzetek fölötti (vagyis latin) volt. A Felső-Magyarországon élt, jórészt szlovák származású nemesek a rendi értelemben vett "magyar nemzet" tagjainak érezték magukat, és a magyar hazához. Hungáriához való odaadó ragaszkodásuk harmonikusan olvadt bele a szlovák népi és cseh-szlovák műveltségi környezetbe. A nemzetiségi ellentétek persze rögtön kiütköztek, mihelyt a nemzeti eszme hatására a vezető osztály és az állam nyelve nemzetivé, vagyis a mai értelemben magyarra változott. A "magyar" addig nemzetfölöttit (Hungarus-l) és magyart jelenteti egyidejűleg, "később már csak magyart". A múlt század derekán az egykori ' 1 lornouhorsko". sot a történelmi Magyarország íi.ss/rs lakójának akaratlanul is választania kellett, melyik öntudatia ébredő nemzethez csatlako zik. E választás családokat, néha lotvérekel loiditolt egymással szembe. 1848-ban fegyveresen is. Az én családom a «Jeszenszky család - is jól példázza az egy nemzetbe történő beskatulyázás le hetetlenségét. Aligha lehet ina megmondani, hogy milyen nyelven beszélt ősapám, az a M ágy a nevű katona, aki 1278-ban a Morvamezei csatában halálosan megsebesült, és hősiességének jutalmául három lia az akkor alakuló lu roe vármegyében egy darab erdőt kapott IV. Kun László királytól. De az bizonyos, hogy az ö leszármazottaik és az egész egykori Hornouhorsko népe - nemesek és nem nemesek egyaránt - több nyelven beszéltek, értettek. A XV. század elejei. Dárdáról származó és a budapesti Széchenyi Könyvtárban pár éve megtalált kottalapon négy nyelven írták le egy ének szövegét, mert ki szlávul, ki lengyelül, ki németül, ki pedig magyarul dalolta azt. A XIX. század előtti régi '292