Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1992

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsoltainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1992

történelmi Magyarország - Uhorsko - lakói esetében lehetetlen és történelmietlen volna megállapítani, hogy ki melyik nemzethez tartozott, hiszen ez a fogalom a mai értelmében nem is létezett. Annál inkább létezett a kél- vagy többnyelvűség, a több kultúrához tartozás lehetősége és gyakorlata. Ez a helyzet egészen a XX. századig - mondhatnám, e század közepéig - fennmaradt. Nem az volt a tragikus, hogy Közép- és Kelet-Európa sok nyelvű, sok vallású, sok kultúrájú birodalmai polgárainak a közelmúltban választaniuk kellett, melyik nemzethez tartoznak, hanem az - is­mét Uorsodyt idézve . hogy "a sorstársak nem együtt, hanem egymás ellen vívják harcaikat a szabadságért". A szlovák-magyar viszony utóbbi másfél évszázadát még­sem annyira a konfliktusok, mint inkább - Szarka László történész barátomnak az itteni Irodalmi Szemlében tavaly megjelent szép esszéje címét kölcsönözve - az "Elmaradt kiegyezések" jellemzik. Mert reális lehetőség és reális törekvés volt a megegyezésre 1848­ban. 1861-ben, 1867-1868-ban. de még 1918-1919-ben is. sőt meggyőződésem szerrint 1944-1945-ben is. Az esetek többségében nem is annyira a kél népen vagy az akkori vezetőkön múlott a kiegyezés elmaradása vagy kudarca, mint inkább a történelmi helyzeten: külső erőkre támaszkodva valamelyik mindig győztes akart lenni a másik fölött. Ha a nagyhatalmi befolyás mást sugallt volna, akkor lehetséges lett volna a megegyezés, hiszen e történelmi fordulópontokon mindkét népen belül tekintélyes személyek keresték ennek az útját. A kommunizmus évtizedeiben felnőve én mélyen hittem abban, hogy a közös szenvedés megérleli az. elnyomott népekben a szolidaritás es a bai álság gyümölcsét. 1956-ban. nemzeti szabadságharcunk idején sem szlovák, sem cseh oldalról még nem tapasztaltuk ennek a jelét, de mi magyarok meghirdettük és nagyon komolyan gondoltuk a szabaddá váló dunai népek megbé­kélését. 1968-ban ugyan moszkvai parancsra magyar katonáknak is részt kellett venniük annak a kísérletnek a leverésében, amely a szocializmust emberarcúvá akarta változtatni, de akik emlékez­nek ama tragikus napokra, tanúsíthatják, hogy mekkora volt a magyarok körében a Duna mindkét oldalán az együttérzés és a támogatás: ezt a dokumentumok is igazoljak. '293

Next

/
Oldalképek
Tartalom