Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1992

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsoltainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1992

demokrácia erőinek és mindazon szervezeteknek, amelyek képesek ebben a küzdelemben támogatást nyújtani és erősíteni azokat, akik célul tűzték ki és megkezdték a múlt gyászos örökségének a felszámolását az EÜEÉ-hez tartozó közép- és kelet-európai. valamint közép• ázsiai államokban. Hiba lenne a kezdeti eredményeket a végleges siker egyértelmű biztosítékának tekinteni, hiszen a változások Közép- és Kelet-Európában egyelőre csak lehetőséget kínáltak ezeknek a népeknek sorsuk jobbra fordítására. A lehetőség azonban még nem garancia a sikerre. A sikerhez további jelentős erőfeszítésekre, a veszélyek időben való felismerésére, és megfelelő megoldásokra van szükség. Ezek elmulasztása igen veszélyes helyzetet teremthet, amelyben ismét lehetőséget kapnának a totaliLariánizmus és az agresszív nacionalizmus még mindig meglévő és ellentámadásba lendülő erői ahhoz, hogy megkíséreljék a hatalom vissza- vagy megszerzését. Az ilyen erők ellen csak akkor vehetjük fel siker reményében a küzdelmet, ha magunk mögött tudhatjuk Európa és Észak-Amerika demokratikus erőinek feltétel nélküli támogatását, beleértve az USA európai katonai jelenlétét is. Ez a támogatás - sajnos - mindeddig nem teljesedett ki. Az elmúlt évekre visszatekintve számos esetben arra a következtelésre kellett jutnunk, hogy a cselekvés nem volt eléggé erélyes, vagy elkésett. Az egykori Jugoszlávia területén dúló konfliktus ennek egyik legtragikusabb példája. Egy évvel ezelőtt amikor a konfliktus már nyilvánvalóan robbanással fenyegetett a demokráciák bizonytalan lépései módot adlak a szerb nacionalista erőknek arra a félreértésre, hogy Jugoszlávia területi egységének - a "stabilitásnak" - a megőrzése fonlosabb a világ számára, mint Jugoszlávia köztársaságainak és népeinek törekvése az önrendelkezési jog, a kisebbségi jogok érvényesítésére, a kommunista vezetés és a nacionalista elnyomás lerázására, lia a világ, az EL3EE országai akkor a mostani - bár esetenként még mindig nem eléggé összehangolt - határozottsággal léptek volna fel. akkor a háború, a sok tízezer halott és sebesült áldozata, a sok százezer ember menekültté válása, a hihetetlen méretű pusztítás minden bizonnyal elkerülhető lett volna. Oscar Wilde szerint ki-ki a saját baklövéseit nevezi tapasztalatnak. A következtetések immár arra futnak ki, hogy a délszláv konflik'259