Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1992

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsoltainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1992

Befejezésül azt szeretném hangsúlyozni: akármennyire is könnyebbnek látszik mai helyzetünk a tegnapinál, akármennyire boldogan fogadjuk azt a tényt, hogy Önök itt lehetnek, és hogy véget ért az a korszak, amikor vasfüggöny választott el bennünket egymástól, mégis nyíltan meg kell mondani, hogy bár nines többé vasfüggöny, létezhet egy szociális vasfüggöny, lehetséges, hogy képződik egy gazdasági vasfüggöny. S ez a tény sokkal nagyobb veszély a világgazdaság egészére nézve, mintsem gondolnánk. A korábbi helyzet, a különböző katonai tömbök egyensúlyával és a nukleáris és konvencionális fegyverek egyensúlyban tartásával, az izolált gazdaságok létével kezelhető volt. Amóla a vasfüggöny lehullott, ez az állapot már nem tartható fenn. Ma már a világgazdaság egysége nélkülözhetetlen. A kelet-közép-európai térség problémái is világproblémák ma már. Nem lehetséges még egyszer Európa nyugati felében vagy az atlanti térségben fölépíteni egy jóléti társadalmat, egy virágzó gazdaságot, ha a mi régiónk szegény marad és ha a rekonstrukciójára nem kerül sor. Ha ez nem következik be, akkor a világ nyugati fele és az egész nemzetközi pénzügyi rendszer kerül súlyos helyzetbe. Ezért újra kell gondolnunk sok mindent nemzetközi méretekben. Egységben kell gondolkodnunk világpolitikai, biztonságpolitikai és világgazdasági szempontból egyaránt. Nem szóltam az úgynevezett harmadik világ kérdéseiről, noha a harmadik világ problémái, az Észak-Dél kérdései is csak mindezzel együtt és párhuzamosan, s nem mindezek ellenére oldhatók meg. Mindehhez kérem az Önök segítségét, megértését; azaz ahhoz, hogy Magyarország ebben a valóban bizonytalan, viharos térségben stabil országként meg tudja tartani azt a modell szerepet, amelyet az elmúlt időszakban megkísérelt kialakítani. Mi ezen az úton kívánunk tovább haladni. De nem dőlt el minden egyértelműen, veszélyek fenyegetnek bennünket. De ezek a veszélyek közös veszélyeink, ennek tudatában kell lenni. '257