Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLTAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása Hágában "A biztonság változó arculata Európában" címmel

Rövidesen megértettük, hogy a NATO- vagy WEU-tagság nemcsak nem lehetséges az adott körülmények között, hanem ellentétes hatása is lehetne; nem növelné meg lényegesen az arra való képességünket, hogy a biztonságunkkal szembeni legvalószínűbb fenyegetésekkel megbirkózzunk. Feltételeztük, hogy egy szovjet fenyegetés - amennyiben materializálódik - riadóztatni fogja nyugati barátainkat; egy szovjet támadást Magyarország ellen a NATO - hivatalos biztonsági szövetséggel vagy anélkül úgy tekintene, mint általános támadás kezdetét az európai szabad és demokratikus országok ellen. Következésképpen teljesen biztosak voltunk abban, hogy támadás esetén támaszkodhatnánk a NATO támogatására. Ez egyébként világosan megmutatkozott a moszkvai puccs óráiban és napjaiban, amikor is a NATO azonnali reagálása azt bizonyította, hogy kész mellettünk állni. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy elégedettek vagyunk az együttműködés szintjével a biztonság területén. Sokat lehet és kell is még tenni. De nincs kétségünk afelől, hogy a biztonságunkkal szembeni végzetes fenyegetés esetén 1956 nem ismétlődne meg; egy ilyen esetben erős szövetséget tudhatnánk a mi oldalunkon. Az ilyenfajta fenyegetés - nevezetesen a szovjet fenyegetés eltűnőben van. Bármi legyen is a Szovjetunióban most folyamatban lévő válság kimenetele, az nem kétséges, hogy a korábbi helyzetet többé már nem lehet visszaállítani. Először is. a Szovjetunió utódállama vagy utódállamai nem lesznek olyan helyzetben, hogy fenntartsák a katonai erőnek ugyanazt a fajtáját, amelyet a szovjet vezetés az előző években kiépített. Feltehetőleg nem lesz meg a szándékuk sem erre. Még a legerősebb államnak. Oroszországnak is nagyon nehéz problémákat kell megoldania, és ezeknek a problémáknak hosszú ideig prioritásuk lesz a szuperhatalmi státussal szemben. A belső helyzet ezekben az országokban nem fogja megengedni a korábbi politika folytatását; a demokratizálás folyamata felgyorsul; és bár a nyugat-európai fogalmak szerinti kiteljesedett demokrácia még sokáig elképzelhetetlen marad ott, de meg fog születni a demokrácia meglehetősen magas szintje és meg fogja akadályozni a vezetést abban, hogy a régi Szovjetunió "GrossmachtpolitiW-ját folytassa. 282