Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLTAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Kománynyilatkozat (a Külügyminisztérium útján) az iraki kurd menekültek támogatásáról - Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkár beszéde Prágában az európai biztonság témakörében rendezett nemzetközi konferencián

oszágokkal most folyó társulási-szerződési tárgyalások célja az, hogy "politikai perspektívát találjunk Kelet-Európa országai számára". Noha a Közösség legfőbb célkitűzése a tagállamai közötti integráció elmélyítése, mégis hasonlóan fontos, hogy ez az integráció ne növelje tovább az amúgy ls meglévő jelentős távolságot, amely elválasztja egymástól Kelet-Európát és az Európai Közösséget, minthogy ez nem szolgálná az EK érdekeit sem. E ténynek az Európai Közösség által való felismerése nyer bizonyítást éppen a megvalósuló társulási tárgyalásokban. Az EK és a Közösségen kívüli államok között szoros kapcsolatokat előirányzó társulási megállapodások valódi partneri viszonyhoz és mind jobban elmélyülő együttműködéshez vezethetnek, de az ilyen megállapodásokat aláíró államok semmilyen értelemben nem válnak ezzel az EK tagjaivá. A megállapodásokban rögzítik, hogy az aláíró állam milyen mértékben vesz részt az EK integrációjában. Ez természetesen nem zárja ki a kapcsolat kiterjesztését azokra, akik intézményi biztosítékokat kívánnak az EKintegrációban való különböző mértékű részvételt illetően. Ennek megfogalmazására a társulási megállapodás tartalmának a kidolgozása vagy végrehajtása során van mód. Az ilyen erőfeszítések nyilvánvalóan azt célozzák, hogy előkészítsék a talajt a teljes társuláshoz, és olyan feltételeket biztosítsanak, melyek kedvezőek a tagság szempontjából fontos bizonyos érettségi állapot eléréséhez. Úgy vélem, fontos volt megemlíteni ezeket a tényeket, miután az úgynevezett "EK-hoz csatlakozást előmozdítani hivatott". korábban megkötött társulási szerződések még a mostanitól teljesen eltérő háttér mellett születtek (Görögország, 1961, vagy Törökország, 1963). Talán nem kell mondani, hogy Delors úr és a Bizottság egyaránt hangsúlyozták, hogy a ILengyelországgal, Csehszlovákiával és Magyarországgal kötendő társulási megállapodások semmiképpen nem értelmezhetők elkötelezettségképpen a további csatlakozás tekintetében. Az Európai Közösség a társulást magát a saját értékén tekinti. Az EK gyakorlat elemzésekor arra a következtetésre lehet jutni, hogy nincsen szoros jogi kapcsolat a társulás és a felvétel között. De arra is határozottan rá lehet mutatni, hogy lehetséges és szükséges is - az, hogy a társulási megállapodás keretein belül 200