Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Dr.Horn Gyula külügyminiszter megnyitó beszéde a VSZ- és NATO-tagországok részvételével Budapesten megrendezett "Nyitott Égbolt" elnevezésű konferencián

jednie - az együttműködés és a biztonság nem katonai tényezőinek az előtérbe helyezése kell hogy jellemezze. Létrehozásához elengedhetetlenül szükség van a jelenleg folyó fegyverzetkorlátozási tárgyalások sikeres befejezésére. A hagyományos fegyveres erők radikális csökkentése, a bizalom- és biztonságerősítő intézkedések új generációja, a nyitottság jelentős mértékű növelése teremti meg azt az alapot, amelyre ez az új struktúra épül majd. Az európai politikai változások szinte hónapról hónapra új feladatok elé állítják nemcsak a politikusokat, hanem a tárgyaló küldöttségekben dolgozó diplomatákat is. Kiemelkedő fontossága van annak, hogy a CFE-tárgyalások még az idén befejeződjenek. Meggyőződésem, hogy a szerződés csak akkor lehet életképes, akkor lesz összhangban az európai politikai változásokkal, ha minél teljesebb mértékben sikerül érvényesíteni benne a nemzeti megközelítésmódot. A CFE-szerződés független, szuverén államok megállapodása kell legyen. Fontosnak tartom, hogy a szerződés a jelenleginél lényegesen alacsonyabb felső szinteket szabjon meg valamennyi tárgalt fegyverzetkategóriára, így a légierőre is. Véleményem szerint Magyarország biztonsága és kontinensünk stabilitása szempontjából egyaránt fontos lenne, ha még ebben a szakaszban sikerül korlátozni a légierőt. Úgy vélem, a jelenlegi helyzetben megengedhetetlen lenne hoszszabb ideig várni a CFE-tárgyalások következő szakaszával. Amennyiben már most sikerül következetesen érvényesíteni a nemzeti érdekeket, úgy vélem, nem lehet akadálya annak, hogy a tárgyalások rögtön az első szerződés aláírása után folytatódjanak. A "Nyitott Égbolt"-rendszer fontos szerepet játszhat az új európai biztonsági rendszer kialakításában. Elengedhetetlen, hogy e szerződés kidolgozásánál is minél következetesebben érvényesítsük a nemzeti megközelítésmódot. Valamennyien tudjuk, hogy az Ottawában végzett jelentős munka ellenére sok kérdés vár még megoldásra. Az ottawai és budapesti szakasz között eltelt időszak nem hozta meg azokat a politikai döntéseket, amelyek lehetővé tették volna, hogy a végső eredmény biztos reményében kezdjük meg a tárgyalásokat. Ez azonban nem azt jelenti, hogy eleve nincs esély a sikerre; hanem azt, hogy kemény - esetleg a vártnál némileg hosszabb idejű - munka áll a küldöttségek előtt. A magyar rendezők felkészültek rá, hogy szükség esetén az eredetileg tervezettnél tovább is biztosítsák a 153