Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Németh Miklósnak, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökének beszéde az ASPEN Intézet Budapesten megrendezett konf erenciáján (Rövidítve)

esélyt arra, hogy minden európai ország - és az Európában különleges felelősséget vállaló Amerikai Egyesült Államok és Kanada is - társszerzőként együtt munkálkodjék ennek a közös otthonnak a megtervezésében és alapjainak lerakásában. A reformjainkkal mi az Európához való illeszkedést kívánjuk szolgálni. Magyarország különösen érintett és érdekelt az össz-európai együttműködésben. Geopolitikai helyzete, történelmi és kulturális hagyományai különösen érdekeltté teszik Európa békéjében és biztonságában, a békés egymás mellett élésnek békés együttműködéssé történő fejlesztésében. Hangsúlyozni szeretném, hogy az egységes Európa gondolatának ápolásában a magyar kormány - a nép történelmi sorsáért érzett felelőssége alapján - önálló külpolitikai irányvonal érvényesítésével vesz részt. Külpolitikai irányvonalunk lényegét a megválasztásomkor az Országgyűlésben mondott beszédemben a "híd szerep" vállalásával jellemeztem. Ezeréves történelmünk során a magyar állam gyakran törekedett erre, és ez a magyar társadalom többségének az egyetértésével találkozott. Nincs ez másképpen napjainkban sem. A híd szerep vállalása olyan kormányzati irányvonal, amely egyben a nemzeti integrácó tényezője is. Kis nép vagyunk Európa szívében. Ezért fontos számunkra, hogy ez a külpolitika különböző országok aktív támogatását élvezi, függetlenül azok társadalmi rendszerétől. A híd szerepben elválaszthatatlanul összefonódik a Szovjetunióhoz fűződő - az önállóságra, a szuverenitásra alapozott - szövetségi viszony a nyugati kapcsolatok nyitottságával, a velük fennálló gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok fejlesztésével. Magyarországon ma a politikai és gazdasági változások példátlanul felgyorsult szakaszában élünk. A holtpontról való kimozdulás a kormány eltökélt szándéka, és ezt modellváltással akarja összekötni. Ezt a célt csakis reformok útján, kiegyensúlyozottan és magabiztosan haladva érhetjük el. Új politikai intézményrendszer és alkotmány keretébe kívánjuk illeszteni az erősödő társadalmi és politikai dinamizmust. Alulról építkező, működőképes rendszert képzelünk el, és támogatjuk ilyennek a kialakulását. Ahogyan a gazdaságban valódi piaci verseny létrehozására törekszünk, úgy a politikai életben is olyan politikai "versenyhelyzetet" igyekszünk megteremteni a párt és az állam szétválasztásával, amelyben a legnagyobb az esély koalíció kialakulására. Ezt szolgálják a közelmúltban elfogadott és majd ezután alkotandó törvények, - a társasági törvénytől kezdve az egyesületi és gyülekezési törvényen át a leendő új alkotmányig. Természetesen minden reform olyan kockázatokat is tartalmaz, amelyeket nem lehet előre látni. Ezért rendkívül fontos, hogy miként tudjuk összeegyeztetni a változást jelentő reformokat a stabilitás igényeivel. Ez az összeegyeztetés mindenfajta politikai rendszernek feladata és felelőssége. Jogi, gazdasági, politikai reformjaink az Európához való illeszkedésünk elengedhetetlen eszközei, ám mindenfajta reformnak számításba kell vennie, hogy bármiféle instabilitás az európai együttműködés egészét veszélyeztetheti. A közös európai ház építését akadályozhatja, ha az Európa két része közötti eltérő fejlődési ütem a keleti-nyugati gazdasági kapcsolatok tartós visszaeséséhez illetve stagnálásához vezet. A keleti-nyugati gazdasági kapcsolatok szerkezeti ne-