Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1987

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Dr. Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának interjúja a Magyar Rádióban (Részletek)

módosult eszközei és szemlélete nélkül, aminek ugyancsak tanúi vagyunk manapság. A szovjet folyamat manapság cáfolja az olyasféle állításokat, hogy kimerült az Októberi Forradalom lendítő ereje és hatása. Amellett a szovjet bel- és külpolitika megújulásával növekszik a szocializmusnak és szélesebb értelemben a haladás erőinek a nemzetközi mozgástere is. Mindezen túl azonban a nemzetközi viszonyok fordulatszerű megváltozásához vagy megváltoztatásához elengedhetetlenül szükséges a másik fél konstruktív politikája a nemzetközi élet alapkérdéseiben, mindenekelőtt a fegyverkezési hajsza megállításában, a fegyverzetkorlátozásban. Ha e téren előrehaladást lehet elérni egy kooperatívabb világrend kialakulásával, akkor javulnak egyéb globális problémák rendezésének az esélyei is. Ilyen és ezekhez hasonló összefüggések húzódnak meg a Szovjetunióban végbemenő mélyreható változások és megújulás mögött. Kérdés: Egy hallgató, aki történelmi jelentőségűnek tartja a szovjetunióbeli változásokat, azt kérdezi: az MSZMP le tudja-e vonni a Magyarországra vonatkozó következtetéseket ezekből? Szűrös Mátyás: A legutóbbi folyamat, az SZKP legutóbbi központi bizottsági ülése — az 1985 áprilisi plénummal és a XXVII. kongresszussal együtt — méltán rászolgált a, ,történelmi" jelzőre. M. Sz. Gorbacsov megfogalmazása szerint a társadalom forradalmi mélységű átalakítása a cél, ami kiterjed a gazdaságra, a bel- és külpolitikára, a szocialista szférára, a tudomány, a kultúra, az ideológia területére is. Az 1980-as évek közepén elindított változássorozattal mindenekelőtt a korábbi ütemvesztést kell behozni. A változtatás szükségességének a felismerése és a folyamat elindítása Jurij Andropov nevéhez fűződik. Kezdetben úgy tűnt, hogy a gondok leküzdéséhez elegendő a fejlődés ütemének fokozása; ezért a XXVII. konresszuson még a gyorsítás volt a jelszó. Kiderült, hogy ez önmagában nem elegendő; szükség van teljes körű átalakítási program kidolgozására és következetes végrehajtására. Ennek egyik fontos vonása a gazdaságirányítási rendszer minden lényeges elemének a korszerűsítése; s mindez nem képzelhető el a tömegek alkotó közreműködése nélkül, ezért a gazdasági reformfolyamatot össze kell kapcsolni az alkotó energiákat fölszabadító szocialista demokrácia kiteljesítésével, az önigazgatással, a demokratikus keretek tudatos fejlesztésével. AZ SZKP KB januári plénuma arról tanúskodik, hogy a szovjet vezetők tisztában vannak az átalakítás programjának a jelentőségével, a nehézségeivel is. Az elérendő cél új gondolkodásmódot, a programok elméleti megalapozását, tudományos igényességet, dialektikát követel. Tehát nem egyszerű feladatról van szó. A folyamat jelentőségét természetesen az idő fogja megmutatni, de már ma leszűrhetek általános tanulságok — így a mi számunkra is. Bárminemű másolás azonban hiba lenne. Minden párt önálló és szuverén, az országa sajátos körülményei között dolgozik, az egymás tapasztalatai nem mechanikus átültetésre alkalmasak. Az időszerű tennivalóinkat, hangsúlyokat, az adott nemzeti sajátosságok figyelembevételével fogalmazhatjuk meg. A Szovjetunióban zajló átalakításokból tanulmányozásra méltó a szemléletmód, a bátorság és következetesség, ahogyan a gondokhoz nyúlnak, a reformfolyamat komplex kezelése, a gazdasági és társadalmi átalakulás szerves egységének az érvényesítésére törekvés. S a folyamat — szerintem — visszafordíthatatlan.