Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1982

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Hollai Imre külügyminiszter-helyettes beszéde az ENSZ Közgyűlésének XXXVII. ülésszakán, a közgyűlési ülésszak elnökévé történt megválasztása alkalmából

ösztönző lökést a leszerelés ügyében. Hadd csatlakozzam én is ezekhez, azoknak az országoknak a képviselői között, amelyeket nem nagyhatalmi felelősség, pusztán a józan értelem kötelez. Nem kívánom rangsorolni, sem felsorolni a leszereléssel, a fegyverzet kolátozásával, a fegyverkezési verseny megfékezésével összefüggő problémákat. Bízom, hogy ülésszakunk segíti azoknak a programjavaslatoknak a megvalósulását, amelyeket a 2. rendkívüli ülésszak további érdemi munkára adott a genfi leszerelési bizottságnak. Számos olyan kérdés és javaslat maradt ránk júliusról, amelyek érdemi megvitatást és döntést igényelnek. Lehetetlen, hogy azonos nézőpontról érintsük a napirenden szereplő megoldatlan regionális válságokat, válsághelyzeteket. Közülük több hosszú történelmi múltra tekint vissza. E fórum elfogadott már a megoldás kulcsát magában rejtő ajánlásokat és határozatokat. A végrehajtás azonban elmaradt. És ez csak súlyosbította a helyzetet, sőt. újabb szenvedéseket és borzalmakat hozott. Más esetben a válsághelyzet realitása vonható kétségbe. Azokra az úgynevezett válsághelyzetekre gondolok most, amelyek napirendre tűzése csupán meddő vitákat eredményezett, s azokról a valóságos válságokról terelte el figyelmünket, amelyek valóban magukban hordozták és hordozzák ma is egyre szélesebb konfliktus lehetőségét. Az előzőekben érintett meddő vitákat a mesterségesen létrehozott válságban érintett nép zárja le oly módon, hogy önrendelkezési jogát gyakorolva konszolidálja országa helyzetét az élet minden szférájában. Számunkra a feszültséggócok felszámolásának egyetlen útja lehetséges. Ezt szervezetünk Alapokmánya kötelező érvénnyel határozza meg, amikor cikkében kimondta az ENSZ egyik céljaként, hogy „Békés eszközökkel, az igazságosság és nemzetközi jog elveinek megfelelő módon rendezze vagy oldja meg azokat a nemzetközi viszályokat és helyzeteket, ameiyek a béke megbontására vezethetnek." E célt értelmezve a magam részéről még hozzátenném, hogy az érintett viszályok rendezésétől milliók sorsa függhet. Ezért kötelességünk, hogy figyelembe vegyük az érintett nép vagy népek jogos érdekeit. Szerintem semmi nem menti fel a felelősség alól azt, aki úgy kíséreli meg a viszály megoldását, hogy egy nép kiirtására tesz kísérletet, amint ezt tapasztalhattuk a közelmúltban. Ugyancsak elfogadhatatlan megközelítés számomra bármiféle hivatkozás nagyhatalmi érdekszférákra vagy befolyási övezetekre a megoldás keresésekor. Határozott meggyőződésem, hogy minden viszály, konfliktus csak úgy számolható fel, ha a megoldás valamennyi érdekelt fél számára elfogadható, ha biztosítja az érintett népeknek a jogot és a lehetőséget saját sorsuk alakítására. Világszervezetünk történelmi szerepet játszott a dckolonializációs folyamatban Egykori gyarmatok sora nyerte el politikai függetlenségét. A folyamat nem fejeződött be a székházunk előtti ünnepélyes zászlófelvonással, további küzdelmet folytatnak politikai és gazdasági önállóságukért. Abban az értelemben sem fejeződött be a folyamat, hogy vannak még területek, amelyek népei még mindig nem irányítói