Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1982

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Gáspár Sándornak, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának, a Szakszervezeti Világszövetség elnökének beszéde Havannában, a X. szakszervezeti világkongresszuson

egyetértünk. Felelősséget és feladatot kell vállalnunk az emberiség sorsát, a dolgozó emberek életét meghatározó kérdések megoldásában. A világ, amelyben élünk, feszültségekkel terhes, melynek oka az aggkori végelgyengüléssel bajlódó tőkés rendszer. A kapitalizmusban soha nem látott méreteket ölt a munkanélküliség, a dolgozók életszínvonala jelentős mértékben visszaesett. Mély a bizalmi válság, és kilátástalanság nyomja az emberek tíz- és százmilliót. Mind kevesebb szó esik a ,Jóléti társadalomról". A világ nagy térségeiben óriási tömegek éheznek, a természet, a környezet, az emberi létfeltételek romlása és pusztulása fenyeget. Az imperialisták rendszerük megmentése érdekében az enyhülés megszüntetésére, a fegyverkezési verseny növelésére törekszenek. A tőkés rendszert sújtó általános válságról hisztérikus szovjetellenességgel akarják elterelni a figyelmet. A Szovjetunió, a szocialista tábor léte azonban már nem teszi lehetővé, hogy a tőkés társadalmi rendszer gondja-baja megszüntetésére vérátömlesztést hajtson végre, olyan eszközöket vegyen igénybe, amelyeket hosszú ideig szabadon alkalmazott. A világ munkásai jól tudják, hogy az Októberi Forradalom országa, a világ első munkás-paraszt állama mindig a dolgozókat támogatta és támogatja a függetlenségükért, szabadságukért és a kizsákmányolás ellen folyó harcukban. A kapitalista rendszer nyilvánvaló csődjével kapcsolatban egyesek ma azonos módon beszélnek a szocialiumus „csődjéről", a szocialista eszmék „kifáradásáról". Nem értik, hogy a szocializmus eszméje és gyakorlata teljes mélységében még nem is bontakozott ki, még nem mutathatta meg a maga nagyszerűségét, a társadalom javát szolgáló képességet. Akik a kapitalizmus aggkori betegségének jeleit azonosítják a szocialista rendszer fiatalkori gondjaival, azok a hajnali derengést keverik össze az esti szürkülettel. A fejlett tőkésországokban működő szakszervezetek egyre kevésbé tudják ellátni a kor követelte feladataikat. A munkásokat ma már nem elégíti ki, ha a szakszervezetek a munkaerő árának alkujára korlátozzák tevékenységüket. A gyarmati sorból felszabadult népek szakszervezeti mozgalmainak segíteniük kell a nemzeti felemelkedésért, a társadalmi haladásért folyó harcot - és ez bonyolult feladat. A szocialista országok szakszervezeteinek részt kell venniük a további fejlődéssel járó gondok megoldásában. Ki kell használniuk a szocialista társadalom adta lehetőségeket. Mindezért: nem helyes csak a rövid távú, vagy csak a gazdasági problémákra összpontosítani a szakszervezeti mozgalom figyelmét és tevékenységét. Történelmi távlatokban is kell gondolkodnunk, cselekvésünknek pedig nemcsak a gazdaságot, hanem a társadalmi élet minden szféráját fel kell ölelnie. Erre kötelez bennünket a dolgozók legigazibb érdekeinek szolgálata. A szocializmusban a szakszervezetek helye, szerepe megváltozott. Feladatai és módszerei még nem alakultak ki teljesen, bár munkájuknak vannak új, markáns