Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1978

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Május - Puja Frigyes külügyminiszter felszólalása az ENSZ Közgyűlésének a leszereléssel foglalkozó rendkívüli ülésszakán

és fegyverzet csökkentéséről Bécsben folyó megbeszéléseken. Reméljük, hogy a tárgyalásokon részt vevő NATO-országok felhagynak azokkal a próbálkozásokkal, amelyeknek célja egyoldalú előnyök szerzése, s így lehetőség lesz a tárgyalások folytatására és eredményes befejezésére. A katonai szembenállás csökkentését szolgálja a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete 1976. novemberi bukaresti ülésének két javaslata is. Teljesen vüágos, hogy ha a helsinki Záróokmányt aláíró államok, köztük a négy nukleáris hatalom kötelező erejű szerződésben lemondanának a nukleáris fegyverek elsőként való alkalmazásáról egymás ellen, az nagy lépés lenne a nukleáris világháború elhárítása terén általában is. Hasonlóképpen megvan annak is a lehetősége, hogy az érintett államok megállapodjanak egymással: addig is, amíg lehetővé válik a katonai szövetségi rendszerek egyidejű megszüntetése, nem bővítik új tagokkal a Varsói Szerződést és a NATO-t. Gondolom, nem kell indokolni, hogy ezeknek a javaslatoknak a megvalósítása kedvező hatással lenne a nemzetközi együttműködésre Európa határain túl is, s jól szolgálná az egész világ népeinek érdekeit. Elnök Úr! A leszerelési tárgyalások problémáit vizsgálva kormányom abból indul ki, hogy a fegyverkezési verseny megfékezése, a leszerelés minden ország népének létérdeke. Éppen ezért minden ország kormányának kötelessége, hogy a leszereléshez aktívan, jóakarattal és őszinte erőfeszítésekkel hozzájáruljon. Az államok közös felelősségének elvéből kiindulva a magyar kormány már régóta azon a véleményen van, hogy a leszerelés problémáit átfogóan, a legszélesebb körben kell áttekinteni. Lehetőséget kell adni minden népnek, minden országnak, hogy a leszerelés érdekében teendő lépésekről kifejthesse nézeteit, majd ezek ismeretében közösen meghatározhassa a gyakorlati teendők reális programját. A magyar kormány meggyőződése szerint ezeknek a feladatoknak a megoldására a legalkalmasabb fórum a leszerelési világértekezlet lenne. Minthogy azonban az értekezlet összehívására az ismert nehézségek miatt eddig nem kerülhetett sor, hasznos és célravezető lépésként üdvözöltük azt a javaslatot, hogy az Egyesült Nemzetek Közgyűlése rendkívüli ülésszakon foglalkozzék a leszerelés kérdéseivel. Magyarország az előkészítő bizottság tagjaként is igyekezett hozzájárulni a rendkívüli ülésszak sikeréhez, és biztosíthatom önt, Elnök Űr, hogy az előttünk levő hetekben is mindent megtesz ennek érdekében. Ettől az ülésszaktól mi azt várjuk, hogy megfelelő alkotó légkör kialakításával tegye lehetővé a részt vevő országok küldöttei számára a leszerelés terén eddig elért eredmények tárgyilagos összegezését, a leszerelési tárgyalások során követendő alapelvek körültekintő meghatározását, a sürgető és megoldásra leginkább érett feladatok kijelölését. Feladatunk reálisan az lehet, hogy az elmondottakat kiegyensúlyozott, általánosan elfogadott záróokmányban rögzítsük. Ha ilyen szellemben dolgozik a rendkívüli ülésszak, elősegíti a különböző fórumokon folyó leszerelési tárgyalásokat. Ebben az esetben képes lesz arra, hogy ösztönözze az államokat a leszerelési tárgyalások ütemének és hatékonyságának növelésére, hogy a világ békeszerető erőinek újabb biztatást nyújtva elősegítse az