Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1978
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Május - Puja Frigyes külügyminiszter felszólalása az ENSZ Közgyűlésének a leszereléssel foglalkozó rendkívüli ülésszakán
enyhülést, előmozdítsa a leszerelés napirenden levő problémáinak megoldását, a leszerelés ellenfeleinek elszigetelését és visszaszorítását. Elnök Ür! Az általános vita menetét küldöttségünk nagy figyelemmel kíséri. Már az eddigi felszólalásokban is számos tanulmányozásra érdemes gondolat fogalmazódott meg. Különösen nagyra értékeljük a Szovjetunió küldöttsége által május 26-án előterjesztett okmányt ,,A fegyverkezési verseny megszüntetésének gyakorlati módszereiről". A magyar kormány e dokumentumban foglalt javaslatokkal teljes mértékben egyetért, és a megvalósításukra irányuló erőfeszítéseket minden eszközzel támogatja. A Magyar Népköztársaságnak a rendkívüli ülésszak napirendjén szereplő kérdésekkel kapcsolatos álláspontja jól ismert, tömören és világosan tartalmazzák azok a munkaokmányok is, amelyeket több más szocialista országgal együtt az előkészítő bizottság elé terjesztettünk. Ezért felfogásunk részletes ismertetésétől most eltekintek, csupán néhány kérdésről fejtem ki a magyar kormány álláspontját. Mindenekelőtt szeretném aláhúzni, hogy elégedettek vagyunk azzal a légkörrel, amely az előkészítő bizottságot jellemezte. A konszenzus elvének alkalmazása bevált, s feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a rendkívüli ülésszakon is mindvégig alkalmazzák. Az államok alapvető biztonsági érdekeit érintő kérdésekben ez az egyetlen célravezető módszer. Az előkészítő bizottság által kidolgozott záróokmány-tervezet szerkezetével alapvetően egyetértünk. Sok erőfeszítésre van azonban szükség ahhoz, hogy a különböző álláspontokat tartalmi vonatkozásban közelítsük, a nézetkülönbségeket áthidaljuk. Bízom abban, hogy az ülésszak bizottsága az elkövetkező hetekben olyan tervezetet dolgoz ki, amely minden ország számára elfogadható lesz. Az előbb már kitértem a tervezettel öszszefüggő egyes kérdésekre, de azzal kapcsolatban szeretnék még néhány problémát megemlíteni. A magyar kormány egyetért mindazokkal, akik aggodalmukat fejezték ki a fegyverkezési verseny káros következményei miatt. Éppen ezért törekedett küldöttségünk az előkészítő szakaszban arra, hogy a dokumentum egyértelműen mutasson rá a fegyverkezési verseny igazi okaira és világosan jelölje meg azokat az erőket, amelyek ellenzik és akadályozzák az enyhülést, a leszerelést. A szocialista országok ezt nyugodtan megtehetik, hiszen a szocialista rendszerben nincs olyan osztály vagy réteg, amely közvetlenül vagy közvetve érdekelt lenne a fegyverkezésben vagy hasznot húzna belőle. Ellenkezőleg, a szocializmus lényegéből következően minden erőforrást a békés építőmunkában szeretnénk hasznosítani. Nem rajtunk múlik, hogy ez ma még nem lehetséges. A nemzetközi feszültség csökkenésével, a béke és a biztonság megszilárdulásával arányosan országunk szívesen csökkentené katonai kiadásait. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy más országok, mindenekelőtt a katonailag jelentős államok, s közülük is elsősorban a nukleáris hatalmak — összhangban a szovjet kormány erre vonatkozó javaslatával — kezdjék el katonai költségvetésük csökkentését. A magyar kormány egyetért mindazokkal, akik sürgetik, hogy a katonai költségvetések csökkentése révén felszabaduló erőforrásokat fordítsák a
