Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1977

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Július - Kádár János sajtóértekezlete Bonnban (Részletek)

népünk — csakúgy, mint jómagam — megfelelően értékeli azt a nagy erőfeszítést, amelyet a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi koalíciós kormánya a maga részéről hosszú időn át kifejtett, hogy ilyen értelmű, népeinkre nézve hasznos és a népek általános ügyének is javára való együttműködés lehetővé váljék. Végül szeretném megemlíteni, hogy az időt akkurátusan igyekeztünk kihasználni, a program meglehetősen „erős" volt. Azt hiszem, a folytatás is hasonló lesz. Kevés alkalom nyílt a lakossággal való közvetlen találkozásra, bár egy-egy lehetőség adódott erre is. Hálás köszönetet mondok a Német Szövetségi Köztársaság állampolgárainak a barátságos fogadtatásáért, önöknek pedig, az NSZK sajtója, rádiója és televíziója tisztelt képviselőinek, szeretném megköszönni korrekt munkájukat, amelyet a látogatással kapcsolatban végeztek. Mi a jól végzett munka érzetével és — ismétlem — azzal a meggyőződéssel térünk haza, hogy azok a fontos teendők, amelyekről tárgyaltunk, meg is fognak valósulni. Ez alkalommal is szeretnék köszönetet mondani a kancellár úrnak a meghívásért, a kitűnő feltételekért, a légkörért, amit NSZK-beli tartózkodásom napjaiban biztosított. A legjobbakat kívánom az NSZK szorgos, dolgos népének és tisztelt vezetőinek. Kérdésekre adott válasz: Népszabadság: Ez az utazás az Ön harmadik látogatása fél éven belül nyugat-európai országban. Miben foglalná össze e látogatások közös tapasztalatait, különös tekintettel most véget ért bonni tárgyalásaira? — A közelmúltban, szinte gyors egymásutánban, valóban alkalmam volt három kapitalista országba ellátogatni. A relációk között természetesen vannak különbségek, de e három látogatásnak van közös mondanivalója is. Ismeretesek azok a nehézségek, amelyek a helsinki tanácskozást követően az ott elfogadott ajánlások értelmezése körül támadtak, bizonyos kedvezőtlen jelenségek is mutatkoznak. Úgy látszik, még mindig vannak jelentékeny tényezők, amelyek nem tudják elfogadni azt, az egész emberiség, s természetesen Európa népei által is oly hőn óhajtott perspektívát, hogy békés világban éljünk. Az említett három országban tett látogatásom közös mondanivalója számomra — s ez itt, az NSZK-ban megerősödött bennem —, hogy polgári berendezkedésű országok vezetőiben is él az a realizmus, amely a helsinki tanácskozást létrehozta. Él az a felismerés, hogy az emberiség lényegében két út között választhat: a háború vagy a béke útja között. Mi tiszteljük a kapitalista országoknak azokat a reális érzékű vezető államférfiait, akik napjaink bonyolult világában velünk, a szocialista országok képviselőivel együtt, a realitásokból, a józan ész követelményeiből, s — állítom — népeik alapvető érdekeiből kiindulva, következetesen a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének, gyümölcsöző kapcsolatai erősítésének és a népek közeledésének útján akarnak haladni előre.