Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1973

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Július - Péter János külügyminiszter felszólalása Helsinkiben az európai biztonsági konferencián (Részletek)

lentős változását tükrözi. Ha emlékezetünkben összehasonlítjuk, milyen volt a nemzetközi helyzet a Budapesti Felhívás kibocsátásakor, 1969 tavaszán, akkor nehéz szavakat találni a különbség felmérésére. Azóta a nemzetközi helyzet nagyon jelentősen megjavult. A nemzetközi helyzet javulásának általában több tényezőjét és jelét szokás említeni. A tényezők közül egyet emelek ki: a nemzetközi erőviszonyok megváltozását. A jeleket is csak utalásszerűén sorolom fel: a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kétoldalú kapcsolatainak javulása, számos megállapodás aláírása, amely más országok kapcsolataira is kihat, a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság szerződései, a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi megállapodás, a kétoldalú kapcsolatok jelentős fejlődése az európai országok között. A nemzetközi enyhülés nem állt meg Európa határainál, ebben az esztendőben olyan jelentős esemény történt, mint amilyen a vietnami fegyverszüneti megállapodás aláírása és néhány megállapodás létrehozása a leszerelés témakörében. A Magyar Népköztársaság külpolitikai elveihez híven mindig is küzdött azért, hogy a nemzetközi kapcsolatokban érvényre jusson a békés egymás mellett élés elve. Ennek az elvnek alapján gyümölcsöző kapcsolatokat építettünk ki egész sor nyugat-európai országgal: Ausztriával, Franciaországgal, Olaszországgal, de az Egyesült Államokkal és Kanadával is. Diplomáciai kapcsolatok nélkül széles körű gazdasági és kulturális kapcsolatok létesültek országunk és a Német Szövetségi Köztársaság között. Megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy a békéért küzdő kormányoknak a háború és a nemzetközi feszültség ellen harcoló európai tömegekkel együtt sikerült jelentősen megjavítaniuk az európai viszonyokat és ennek köszönhetően eljutottunk az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mostani tárgyalásaihoz. Természetesen nem akarom azt mondani, hogy most már minden rendben van. Tudjuk, hogy még sok megoldásra váró probléma van Európában is, a világ más részein is. Éppen ennek tudatában kormányunk — más országok kormányaival együtt — a jövőben is arra törekszik, hogy elősegítse a rendezetlen kérdések rendezését, és ezzel a béke megszilárdítását, a biztonság megerősítését. Nagyon bonyolult kérdéseket hagyott ránk a vietnami háború. A Magyar Népköztársaság, mint önök is tudják, eleget tett a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok felkérésének és részt vesz a Vietnami Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottságban. Törekvésünk az, hogy segítsük mielőbb valóra váltani a Párizsban aláírt vietnami egyezmények szellemét, és megakadályozni a fegyverszünet megsértését. Meggyőződésünk, hogy Dél-Vietnamban az európai béke és biztonság ügyét is szolgáljuk. A Közel-Kelet problémái, az izraeli agresszió következményei is behatóan foglalkoztatnak bennünket. Nyilvánvaló, hogy amíg nem oldódik meg a közel-keleti válság, addig nehezen lehet arról beszélni, hogy teljesen elhárultak az európai országokat is fenyegető konfliktusok.