Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Péter János külügyminiszter cikke „Külpolitikánk és az európai biztonság” címmel a Népszabadságban

a tanulságok kérlelhetetlen megfogalmazása és összegezése után nem a reakció terveinek megvalósulásához, hanem a Lengyel Népköztársaság további megszilárdulásához, a lengyel nép életének felvirágzásához, közös ügyünk erősödéséhez vezető utat fogják további hatásaikban egyengetni. Kontinensünk történetének jelenlegi békés korszakáról elmondható, hogy ez viszonylagosan biztonságot ad ugyan Európa népeinek, de ez a biztonság és béke az úgynevezett katonai egyensúlyon — a termonukleáris korszakban is érvényes jelképes kifejezést alkalmazva így mondhatjuk — „szuronyokon" nyugszik. A szocialista országok kezdeményezése éppen arra irányul, hogy az európai béke és biztonság ügyét a szuronyokról, a végzetes következmények veszélyével egybekötött, ún. katonai egyensúlypolitikáról biztosabb alapokra helyezzük. Európa biztonsága új alapjainak kidolgozása lenne az európai biztonsági konferencia vagy konferenciasorozat fő feladata. A konferencia felé vezető út egyengetésében a nemzetközi együttműködés fokozható, annak ellenére, hogy egyes vonatkozásokban növekedtek a feszültségek. A nemzetközi feszültségek — még a termonukleáris háború veszélyét is beleértve — 1970 augusztusa-szeptembere óta élesedtek. Számos jel azt mutatja, hogy az Egyesült Államok egyes vezető politikusai felülvizsgálták azokat a korábbi elképzeléseiket, amelyek alapján az volt a jelszavuk, hogy a konfrontációk, az összeütközések időszakából át kellene menni a tárgyalások időszakába. Ügy tűnik, hogy az Egyesült Államok revideálja a párizsi vietnami tárgyalások elvi alapjait is, a Közel-Keletre vonatkozó biztonsági tanácsi határozat értelmezését, a fegyverkezési versennyel kapcsolatban eddig folytatott tárgyalások nyíltan vagy hallgatólagosan elfogadott alapelveit, bátorítja Nyugat-Németországban a Brandt-ellenes erőket, a nyugat-berlini provokációkat s fékezi az európai biztonsági konferencia előkészítését. Mindezek ellenére — sőt bizonyos fokig éppen ezek közvetett hatásaként — Európában a biztonsági konferencia előkészítésére a feltételek javultak. A legutóbbi hetek, hónapok minden hivatalos megnyilatkozása, államcsoportok és kormányok közleménye azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok fékező kísérletei ellenére, az álláspontok közelednek az összeurópai konferencia előkészítése módozatainak megítélésében. A Varsói Szerződés külügyminisztereinek budapesti memorandumában foglalt kibővített napirendi javaslat lényegében kitárja a kaput minden részvevő előtt, hogy az európai biztonság minden lényeges kérdésében javaslatot vigyen a konferencia elé, beleértve a fegyverkezési helyzet kérdéseit is. Az új finn memorandum megnyitotta a kaput a Helsinkiben kezdhető két- és több oldalú konzultációk előtt. Az északi országok őszi külügyminiszteri értekezlete közös készséget fejezett ki a több oldalú előkészítésre — vagyis kimondták az új szakasz jelszavát. A semleges országokról általában elmondható, hogy tevékenységük a biztonság ügyével kapcsolatban élénkült. Sokat segít a svéd kormány érdeklődésének és tevékenységének a növekedése. Az osztrák kormány a pozitív hozzájárulást nyújtó memoranduma után — minden jel szerint — új kezdeményezésekre ké-