Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Péter János külügyminiszter cikke „Külpolitikánk és az európai biztonság” címmel a Népszabadságban

jai szilárdulnak, s ennek eredményeként megjavultak a feltételek a nemzetközi együttműködésre az európai biztonsági konferencia előkészítésében. A mai világhelyzetben különösen szemmel láthatóan érvényesül a „minden összefügg mindennel" tétel igazsága. Az érdekelt kormányok gondos tanulmányok és körültekintő akciók révén még megnyithatják az új szakaszt — a kétoldalú tárgyalások után a többoldalú nemzetközi együttműködést — a biztonsági konferencia előkészítésében. Ezzel kedvező hatást gyakorolhatnak az európai biztonsággal közvetlenül összefüggő kérdések -— mint Nyugat-Berlin és a két német állam viszonya —, valamint az európai biztonsággal közvetve összefüggő kérdések — mint a genfi leszerelési bizottság, a helsinki—bécsi stratégiai fegyverkorlátozás, a párizsi vietnami négyes, a New York-i közel-keleti négyes — tárgyalásaira is. Az európai biztonsági konferencia megtartására az európai szocialista országok annyira készek, hogy már ennek az évnek az első felében is részt vettek volna ilyen konferencián. Megtartani viszont a konferenciát mégis csak akkor lehet, amikor minden érdekelt ország felkészült rá. További lépéseinknél is a tényeket, a realitásokat kell számításba vennünk és ezek között kell az előrehaladás útját keresnünk, Európa most éli egész eddigi történetének leghosszabb viszonylagosan békés korszakát. Az első világháború előtt sem volt ilyen hosszú ideig béke Európában, a második világháborúban pedig már mélyen benne voltunk, amikor az első után eltelt annyi idő, mint most a második óta. De ez a béke viszonylagos, mert az Európa határain kívüli sokféle nemzetközi feszültség és konfliktus mellett sok európai belső ellentmondás is fenyegeti. Ennek az európai viszonylagos békés korszaknak a kibontakozásában a döntő jelentőségű tényező a Szovjetunió belső fejlődése, nemzetközi szerepének növekedése, haditechnikai védelmi rendszerének megtörhetetlen ereje. Ide tartozik a többi kelet-európai szocialista ország kibontakozása is. A nemzetközi reakció az imperialista hatalmakra támaszkodva számos tervet hangoztatott az elmúlt negyedszázad alatt — felszabadítás, visszagöngyölítés, ellenforradalmi szervezkedés, puccskísérlet, fellazítás —, mindez megtört a kelet-európai szocialista országok társadalmi igazságának, a Varsói Szerződés rendszerének szilárdságán. A provokációs kísérletek, az ellenforradalmi támadások, a belső zavarkeltések, amelyek részben az egyes szocialista országok vezetésének hibáiból, részben a külső és belső ellenség tevékenységéből táplálkoztak, végső soron a tragikus tapasztalatokból levont és következetesen érvényesített tanulságok révén a szocialista országok megszilárdulásához és fellendüléséhez vezettek. A Magyar Népköztársaság példája erre az egyik legtanulságosabb nemzetközi tapasztalat. Lengyelország mostanában nagy eredményeket ért el a nemzetközi viszonyok javításában. A Német Szövetségi Köztársasággal kötött szerződéssel — a szovjet—nyugatnémet szerződés által megnyitott úton — a második világháború nemzetközi jogi befejezéséhez vitte közelebb az egész világot. Ilyen viszonyok közö'tt azok a tragikus események, amelyek Gdanskban és más városokban a lengyel népnek súlyos károkat okoztak,