Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Az MSZMP X. kongresszusának határozata külpolitikánk fő irányáról és feladatairól

amely beleillene az európai gazdasági együttműködés kibontakozásának képébe. A jövőben végül is két tartós európai integrációval számolhatunk: a KGST-vel és a Közös Piaccal. Ha igaz, hogy mindkettő realitás, akkor a két csoportosulás kapcsolatát is a jövő realitásának foghatjuk csak fel. Magyarország és a harmadik világ országai között a gazdasági kapcsolatok fejlődnek és sokoldalúbbá válnak. Árucsere-forgalmunk a fejlődő országokkal számszerűleg nem magas, de a kapcsolatok kiterjednek a hitelnyújtásra és a műszaki-tudományos együttműködésre is. Említésre méltó az együttműködésnek a formája is, amely szakemberek és szaktanácsadók küldésében, a fejlődő országok szakembereinek kiképzésében, feltáró kutatómunkában, műszaki tervezési és szervezési szaktanácsadásban, műszaki dokumentációk átadásában nyilvánul meg. A fejlődő országokból Magyarország a műszaki-tudományos együttműködés keretében az utóbbi időszakban évenként 150—200 főt fogadott. Jelenleg több mint 500 egyetemi és főiskolai hallgató képzéséről gondoskodunk. A külső és belső szükségletnek megfelelően ezután is igyekszünk a fejlődő országokkal kapcsolatos kereskedelempolitikánkat úgy meghatározni, hogy a további időszakban a gyors fejlődés feltételei megteremtődjenek. Tisztelt elvtársak! Erre a feladatra is érvényes kongresszusunknak az a tézise, hogy az eddigi irányban, de jobban kell dolgoznunk. Meggyőződésem, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködéssel kapcsolatos politikánk összhangban van és összhangban lesz ezután ennek a kongresszusnak a fő jelszavával, amely úgy szól, hogy „Tovább a lenini úton!" AZ MSZMP X. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATA 27 KÜLPOLITIKÁNK FÖ IRÁNYÁRÓL ÉS FELADATAIRÓL 1. A kongresszus megállapítja, hogy az elmúlt években a haladás és a reakció erőinek világszerte folyó küzdelme folytatódott a társadalmi élet minden fő területén, a gazdaságban, a politikai, ideológiai, kulturális életben egyaránt. A mai világ alapvető, kibékíthetetlen ellentmondása a munka és a tőke közötti ellentét, amely az első szocialista ország megszületésével végérvényesen átlépte a nemzeti kereteket, majd döntő mértékben a két társadalmi rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus világméretű küzdelmévé vált. A világfolyamatok objektív törvényszerűsége, hogy a szocialista világrendszer a haladás, a nemzeti függetlenség és a béke erőinek támaszává, az imperialista világ pedig a reakció, az elnyomatás, az ellenforradalmi erők támaszává és központjává lett. A világ fejlődésének fő irányát pedig — az imperializmus minden erőfeszítése ellenére — a szocializmus, a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség erői határozzák meg. Az elmúlt évek eseményei is megerősítik, hogy az imperialistaellenes harcnak a döntő ereje a szocialista világrendszer. A népek tudatába egyre jobban behatol az a felismerés, hogy a szocialista országok előrehaladása, gazdasági és katonai erőinek növekedése, egész társadalmi fejlődésük a világ haladó erőinek küzdelmét segíti. Különösen döntő jelentőségűek a