Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter sajtótájékoztatója az ig68. évi gazdasági eredményekről (Részletek)

Kérdés: Hol tartunk a külföldi közös vállalatok létrehozásában, mely területeken alakultak és milyen célkitűzésekkel, s mit várunk tőlük? Válasz: Az elmúlt évben mind több külkereskedelmi és iparvállalat vezetői ismerték fel, hogy az üzleti kapcsolatok fejlettebb formáját jelentik és a szorosabb piaci kapcsolatokat eredményezik a külföldi érdekeltségek. A Külkereskedelmi Minisztérium különösen az ipari jellegű vegyes érdekeltségű vállalatok alapítását támogatja. Az 1968-ban létrejött vegyesvállalatokkal és a most alakulókkal megkétszereződik külföldi érdekeltségeink száma. Európán kívül Afrikában, Ázsiában is megkezdődött ilyen irányú piaci munka, sőt újabban tárgyalások folynak Dél-Amerikában létesítendő vegyesvállalatokról is. A külföldi vegyesvállalatok révén elsősorban a magyar exporttermékek, különösen a gépek és a komplett üzemek számára kívánunk tartós piacot teremteni. A vállalatok létrehozásának célja az export fokozása és gazdaságosságának javulása, kedvezőbb eladási feltételek megteremtése. Közös érdekeltségű vállalkozás itthon is létesülhet, egyes esetekben lehetőség van arra, hogy belföldön működő vállalatban külföldiek is részt vehessenek. Példa erre az az elgondolás, hogy a BNV lágymányosi áttelepülésénél az általános fejlesztést a Hungexpo részben saját forrásaiból, részben belföldi és külföldi kiállítók hozzájárulásával valósíthatja meg. Másik hasonló elgondolás bortároló és palackozó létrehozása. Korlátolt felelősségű társaság formájában jönne létre a vállalkozás, amelyben külföldi társ is részt vehet. Kérdés: Hogyan értékeli a külföldi vállalatokkal kialakított kooperációkat? Válasz: A külföldi vállalatokkal kialakított kooperációk két fontos területet ölelnek fel. Egyik a szocialista országok közötti - elsősorban a KGST keretében folyó együttműködés, a másik a tőkésországok vállalatai és a magyar vállalatok között létrehozott, illetve kialakítandó kooperációkra vonatkozó megállapodások. Ami a szocialista országok közötti együttműködést illeti, ez a tevékenység elsősorban az állami szinten történő egyeztetések alapján megvalósuló széles körű szakosítás lehetőségeit tárja fel. Eredményei ágazatonként különbözőek, általánosságban azonban megállapíthatjuk, hogy még sok a tennivalónk a kínálkozó lehetőségek realizálásában. A szocialista országok közötti együttműködés ugyanis nem merülhet ki csupán a késztermékek szakosításában, hanem szakosodnia, specializálódnia kell a részegységek, alkatrészek gyártásának is, mivel ez a műszaki fejlődés és a gazdaságosság fontos kritériuma. Jó példát szolgáltat erre az 1968-ban megkötött magyar-szovjet autóipari megállapodás, amelynek lényege, hogy bekapcsolódunk a Szovjetunió személygépkocsi-gyártási programjába, 14 különböző részegységet szállítunk és ezekért cserébe személygépkocsikat kapunk. Ilyen jellegűnek tekinthetők azok a kooperációs megállapodások is, amelyeket mezőgazdasági gépek gyártására kötött a magyar és a jugoszláv ipar. Hasonló megállapodásokra tárgyalások folynak a szovjet és