Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Május - Csatorday Károly beszéde az ENSZ Közgyűlésének XXII. ülésszakán az atomsorompóról

akadályozásáról szóló szerződés megkötése semmi esetre sem csak Európának áll érdekében. E legembertelenebb fegyverek elterjedésének veszélye világméretű veszély. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy Hitler háborúja más földrészek országainak is okozott szenvedéseket, például Japánnak, ahol csak Nagaszaki és Hirosima példázza a nukleáris fegyverek háborúban történt tényleges használatát. Az állandóan fejlődő és egyre tökéletesedő célbajuttatási rendszerek mellett ma már egyetlen földrész sem érezheti biztonságban magát. Egyre nagyobb azoknak az országoknak a száma, amelyek, ha egyszer elhatározzák, két éven belül képesek volnának nukleáris fegyvereket előállítani. Idézek egy értékelést a „Newsweek" 1967. december 4-i számából: „A több mint negyven országban működő atomreaktorok 1968-ban már évi 5000 atombomba gyártására elegendő plutóniumot fognak előállítani." A nukleáris fegyverek további terjedésében rejlő globális veszély már több fontos nemzetközi fórumon is hangot kapott. Csak két igen fontosra emlékeztetek: az egyik az Afrikai Egységszervezet 1964. július 21-én tartott csúcskonferenciája, amelyen az afrikai állam- és kormányfők elfogadták az „Afrika atommentesítéséről szóló" ismeretes „nyilatkozatot" (A/5730.), a másik pedig az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek 1964. október 10-én Kairóban tartott második értekezlete, amelynek nyilatkozata közvetlen utalást tartalmaz „az atomfegyverek és azok melléktermékeinek terjedésére azok között az államok között, amelyek . . . nem rendelkeznek azokkal." (A/5763.) E két igen tiszteletreméltó nemzetközi értekezlet jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ma már van egy szerződéstervezet, amely éppen azokat a kérdéseket érinti, amelyek több el nem kötelezett ország alapkövetelését képezték. Bizottságunknak mindig szem előtt kell tartania ezeket a hozzájárulásokat és az el nem kötelezett országoknak a leszerelés kérdéseiben betöltött fontos szerepét. Ebben az összefüggésben a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államok közelgő konferenciája még nagyobb jelentőségű lehet, hiszen a konkrét intézkedéseknek a jelen szerződéstervezet alapján történő kidolgozásához való hozzájárulásuk kétségtelenül elő fogja segíteni a szerződés hatékony megvalósítását. Rövid áttekintésem alapján is nyilvánvaló, hogy egy feszült és robbanékony nemzetközi helyzetben reálisan fennáll a nukleáris fegyverek olyan mérvű elterjedésének a veszélye, amelyet esetleg egyáltalán nem lehet majd ellenőrizni. Az idő halad; valamit tenni kell, méghozzá gyorsan, mielőtt túl késő. Utódaink előtt nem vállalhatjuk a felelősséget azért, hogy túl sokáig vártunk és ingadoztunk. Hétévi vita után most már cselekednünk kell. E sürgető kérdés fontosságának felismerése arra késztet bennünket, hogy először azokat az érveket keressük meg, amelyek a szerződéstervezet mielőbbi megkötésének további elhúzódása ellen szólnak. A 18-hatalmi Leszerelési Bizottságjelentésének IV. sz. függelékében a dokumentumok egész sorát találjuk, melyek közül több is a szerződéstervezet keretein messze túlnövő javaslatokat tartalmaz. Hasonló javaslatokat hallottunk a mostani vitában is. Mi nem kételkedünk a további leszerelési intézkedéseket célzó javaslatok őszinteségében, de úgy tűnik, hogy azok vagy nem érettek még egy általános egyezmény megkötésére, vagy huzamosabb időbe kerülne annak megkötése.