Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Május - Csatorday Károly beszéde az ENSZ Közgyűlésének XXII. ülésszakán az atomsorompóról

Bármelyik esetben, ha ragaszkodunk azoknak a jelen szerződéstervezetbe való felvételéhez, csak további késedelmet okozna az atomsorompó-egyezmény megkötésében, amelynek szükségességét gyakorlatilag senki sem vitatja ebben a Bizottságban. A mostani tervezetet nem lehet, nem szabad egy, a különböző leszerelési kérdésekkel foglalkozó átfogó dokumentumnak tekinteni. E tekintetben nem lehet semmilyen félreértés; a szerződéstervezet a kollaterális intézkedések körébe tartozik. Ha tehát most nem érhetjük el a maximumot, ez nem jelenti azt, hogy el kell vetnünk a ma elérhető optimumot. Kétségtelen, hogy ha a tárgyalások eredményeként sikerül megkötnünk az atomsorompóegyezményt, akkor a fegyverkezési verseny ezt követő korlátozására és további leszerelési lépésekre is számíthatunk, mert elfogadása esetén ilyen hatása lesz a szerződéstervezetnek. Jelenleg a preambulum és a VI. cikk az, amely biztatóan ebbe az irányba mutat. A magyar küldöttség teljesen tudatában van az a tekintetben fennálló nézeteltéréseknek, hogy az aláíró államoknak milyen kötelezettségeket kell vállalniok. Elő szeretnénk adni második érvünket azokkal az értelmezésekkel kapcsolatban, melyek szerint a szerződéstervezet diszkriminációt jelent, mert a kötelezettségek egyoldalúak vagy egyenlőtlenek. Ezzel kapcsolatban három megjegyzést szeretnénk tenni. Először, a szerződés szerint már az a megállapodás egymagában is kötelezettséget ró a nukleáris hatalmakra, hogy nem bocsátanak nukleáris fegyvereket az azokkal nem rendelkező államok rendelkezésére. Sőt, a nukleáris hatalmak még nagyobb kötelezettségeket vállalnak a Biztonsági Tanácsban, hiszen a vonatkozó határozati javaslatok arra fogják kötelezni őket, hogy nyújtsanak azonnali segítséget bármely nem nukleáris államnak, ha az olyan agresszió áldozatául esik, amelyben nukleáris fegyvereket használnak. Másodszor, arra a megállapításra reagálva, hogy egyes államok „meg vannak fosztva a választás lehetőségétől a nukleáris fegyverek birtoklása tekintetében", a kérdést helyesen így kell megfogalmazni: megerősítheti-e a nukleáris fegyverek birtoklása a kis országok biztonságát? Erre határozott nemmel válaszolunk. Azzal, ha egy nem nukleáris ország saját atombombájának megszerzésére törekszik, semmiképpen sem erősíti biztonságát, hanem csupán nagy anyagi áldozatokat vállal magára. Egyrészt, egy ilyen ország minden erőfeszítése ellenére sem lesz soha képes arra, hogy megbízható atompajzsot emeljen egy hatalmas nukleáris hatalommal szemben, másrészt pedig még egy helyi konfliktusban sem használhat atombombát annak önpusztító hatása miatt, Fontos szem előtt tartani, hogy ha egy kis ország nukleáris fegyverekkel rendelkezik, akkor célponttá válik és magára vonja egy nagyobb nukleáris hatalom első csapását, hiszen még kevésbé van lehetősége visszavágó képességének kifejlesztésére. A lényeg az, hogy az atomsorompó kérdésének megoldása mellett levő nem nukleáris országok lemondanak ilyen választás lehetőségéről, amennyiben egyidejűleg más nem nukleáris hatalmak is lemondanak arról. Az atomsorompószerződés aláírása esetén egyiknek sem kell majd saját költséges nukleáris fegyvereit kifejlesztenie és előállítania. A nukleáris fegyverekről való lemondással az atomsorompó-szerződésben részes minden állam azt a biztosítékot kapná, hogy az összes többi nem nukleáris ország is lemondana ezekről a fegyverekről. Tulajdonképpen egy szerződés állna fenn a felek között. Az elv az, hogy a