Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Július - Péter János külügyminiszter beszéde az Országgyűlés 15. ülésszakán

Mihály vezette polgári demokratikus forradalom 50. évfordulójához, ezzelegyütt az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlására való visszaemlékezésekhez, mindezek tanulságainak összegezéséhez. A Magyar Szocialista Munkáspárt készül az egész néppel együtt a Magyar Kommunisták Pártja megalakulásának 50. évfordulójára. A magyar munkásmozgalom ennél sokkal mélyebbre nyúló gyökerekből is táplálkozik. Egyedül arra gondoljunk, hogy Frankéi Leó az óbudai eredetű nagy forradalmár -, akinek hamvai ma már itthon, a Kerepesi temetőben, a nagy mártírok pantheonjában pihennek, nemzetközi arányokban szerzett felejthetetlen nevet a magyar munkásmozgalomnak, a magyar munkásosztálynak nemzedékekkel ezelőtt a múlt században. Közel van már hozzánk a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója, a Nagy Októberi Forradalommal közös gyökerű nagy világforradalmi esemény. A Tanácsköztársaságot a nagyantant és a kisantant a magyar reakcióval összefogva megdöntötte. Nekünk azonban az akkori idők tanulságai is segítenek a mai viszonyok között. Nyilván szomszédainknak is segítenek, bármilyen legyen társadalmi, gazdasági és politikai rendszerük. Ma szomszédainkkal együtt kérlelhetetlen következetességgel kívánjuk érvényesíteni azt, hogy az itteni szomszéd népek valóban egymásra utaltan élnek és ebben a tudatban is éljenek. Az akkor születő Szovjetunió nem tudta az adott nemzetközi viszonyok között a Magyar Tanácsköztársaságot megmenteni. Lenin, Kun Béla és Szamuely Tibor üzenetváltásai történelmi leckéül szolgálnak, mint valaha Rákóczi és a francia vezetők üzenetváltásai. Világtörténeti arányokkal mérve tiszavirág életű ellenforradalmi rendszer után - amely még az azonos gazdasági rendszer alapján sem tudott konstruktív kapcsolatokat kialakítani a szomszédos országokkal - a Szovjetunió új történelmi lehetőséget segített teremteni országunk léte számára - hangsúlyozom, hogy országunk léte számára - s ezt a létet a második világháború utáni hullámzó feszültségek között segített meg is védeni. A párt- és kormánydelegáció, amely Kádár János elvtárs vezetésével a napokban a Szovjetunióban járt, tárgyalásokat folytatott minden jelentős nemzetközi kérdésről és természetesen kétoldalú kapcsolatainkról is, s amellett alkalma volt közvetlen élményeket gyűjteni a Szovjetunió mai életéről. Moszkvában barátsági nagygyűlésen vettünk részt, ahol Brezsnyev elvtárs megnyilatkozása mellett a szovjet tömegek képviselőinek, a Szovjet-Magyar Baráti Társaság elnökének a vallomásait hallottuk arról, hogy a szovjet tömegek nemzetközi felelősségében a Magyar Népköztársaság népe iránti szeretet és megbecsüés milyen mélyen, hatékonyan és megalapozottan él. Különösen kedves személyes hatást gyakorolt ránk - éppen a pedagógusok országos kongresszusa idején volt a gyűlés - az egyik moszkvai iskola pedagógusnőjének, a pedagógus kongresszus küldöttének felszólalása, aki moszkvai iskolájának az egyik debreceni iskolával rendszeresített baráti kapcsolataival összefüggésben beszélt a szovjet iskolák növendékeinek internacionalista szellemben való neveléséről. Egyébként minduntalan tapasztaltuk - ezt több alkalommal nyilvánosan is értékeltük -, hogy a szovjet tömegek azt az internacionalista áldozatvállalást, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya a nagy összefüggések ismeretében az emberiség egészének békés jövőjéért vállal, a szovjet