Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Július - Péter János külügyminiszter beszéde az Országgyűlés 15. ülésszakán

tömegek az összefüggések és diplomáciai tárgyalások részleteinek ismerete nélkül is nagy nemzetközi hivatástudatból milyen készségesen vállalják és hordozzák. Ha a Szovjetunió nem hordozná a világ békéje, a felszabadult országok függetlensége, a nemzetközi szabadság és haladó mozgalmak támogatása és védelme nagy terheit, akkor felmérhetetlenül magasabb lehetne a Szovjetunió népei életének színvonala. 1948 februárjában, tehát éppen 20 évvel ezelőtt voltam életemben először a Szovjetunióban, amikor az első barátsági szerződést írtuk alá. Azóta a Szovjetunió léte és nemzetközi szerepe segített az egész világ arculatát megváltoztatni. Ez azonban a szovjet dolgozóktól nagy áldozatokat követelt. A munkájukkal termelt értékek nagy részét a nemzetközi béke védelmére és az elnyomások ellen küzdő népek támogatására kellett fordítaniuk. Jártunk az egykori sztálingrádi csata színterén. Kifejeztük tiszteletünket a sztálingrádi hősök emléke előtt. Sztálingrád neve a történelemben a jövendő generációk fülében úgy fog csengeni, mint Termophile, Armageddon, Trója, Mohács, Fehérhegy, Trafalgár, Waterloo, Borogyino, Verdun. Sztálingrádnál megfordult nemcsak a második világháború, hanem a világtörténelem is. A sztálingrádi csatatér helyén láttuk az új Volgográd életét, a mai Szovjetunió lendületét. Mindezek során gondoltunk mély megilletődéssel azokra a tragikus európai és magyar viszonyokra, amelyeknek szörnyű szövevénye következtében a magyar fiatalok százezrei kerültek vágóhídra a nagy Szarmata síkságon, Sztálingrád alatt és a Don-kanyarban. Szovjet házigazdáink elvittek bennünket Tallinnba is, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosába. Olyan volt ez a látogatás, mint a nagyon bensőséges rokoni találkozó. Mind az észteknek, mind a magyaroknak most, a szocialista világrendszerhez tartozásuk idején van meg az igazi lehetőségük ahhoz, hogy nemzeti, nyelvi elszigeteltségüket feloldva aktívan vegyenek részt a népek és a nemzetek nagy nemzetközi gazdasági, kulturális és politikai vállalkozásaiban. Mi mindketten - ha arányaink bizonyos fokig eltérnek is egymástól - elenyészően kicsinyek vagyunk a nemzetközi küzdőtér mai hatalmas erőihez mérten, az egész szocialista világrendszerrel együtt azonban, annak materiális erejével és a benne megtestesült ügy igazságával - szervesen ehhez tartozóan, bármennyire kicsinyek vagyunk is - a történelem menetét egyre inkább meghatározó tényezőnek részeseivé lettünk. A Szovjetunió valóban új távlatokat nyitott meg az emberiség előtt. Amiről a korábbi nemzedékek évezredek óta csak álmodoztak, az most majdnem elérhető közelbe került. A Szovjetunió javaslatai a fegyverkezési verseny megfékezésére, a háborús veszélyek csökkentésére, az imperialista agressziók megfékezésére, a fegyveres konfliktusok békés rendezésére - megfelelő nemzetközi összefogás esetén - megteremthetik a feltételeit az emberiség békés fejlődésének, békés jövőjének. Mi a Szovjetunióhoz fűződő baráti és szövetségi kapcsolataink ápolásában nemcsak mint legnagyobb szomszédunkkal, gazdasági stabilitásunk lényeges támaszával, függetlenségünk és biztonságunk elsőrendű garantálójával keressük a kapcsolatok bővítését, hanem a világméretű nemzetközi béke és biztonság legfőbb mai zálogával is. A Német Demokratikus Köztársasággal kötött barátsági szerződésünket, tisztelt Országgyűlés, a múlt évben iktattuk törvénybe. Mind a Német Demokratikus Köztársaság, mind a hozzá fűződő államközi kapcsolatok nemzetközi jelentőségéről az európai biztonság kapcsán már szóltam. Most kapcsolataink