Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának beszéde a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozóján

az imperializmus elleni harc abban a mértékben hatásos és győz, amilyen mér" tékben képes minden imperialistaellenes erőt tömöríteni. Az imperialistaellenes front kezdeményezésében, kibontakoztatásában minden országban nagy szerepük volt és van a kommunista és munkáspártoknak. Ennek a harcnak az élén személyileg rendszerint a legáldozatkészebb és legkövetkezetesebb harcosok, a kommunisták járnak, akikre éppen ezért a vezetés tisztsége és minden terhe is hárul. Mindebből következik, hogy ha ma világméretekben napirenden van az imperialistaellenes harc fokozása, újabb tömegek bevonása ebbe a harcba, az összes haladó erők egyesítése, akkor mindennek elvégzésére csak az alapkérdésekben közös álláspontot valló, akcióegységben fellépő kommunista és munkáspártok képesek. Az egész világra kiterjedő imperialistaellenes harc fokozásának, új erők bevonásának, az összes haladó erők tömörítésének, az egység megerősítésének helyes útját, módját kidolgozni úgy, hogy az valamennyi kommunista és munkáspárt elképzelésének megfeleljen, az adott viszonyok között nem könnyű, de szükséges és lehetséges. A kommunista és munkáspártok a Föld úgyszólván minden országában és a legkülönbözőbb viszonyok között dolgoznak. A testvérpártok egy része a régi és új gyarmati függés megsemmisítéséért, népük nemzeti függetlenségének és önálló fejlődésének kivívásáért küzd. Más pártok a monopóliumok diktatúrájának korlátozásáért, megint mások a hatalom kivívásáért küzdenek kapitalista viszonyok között. A kapitalista országokban dolgozó testvérpártok egy része az illegalitás súlyos viszonyai között, más része legálisan dolgozik. A testvérpártok egy része már a szocialista világrendszer szabad országaiban kormányoz, gyakorolja a hatalmat és a szocializmus, illetve a kommunizmus építését szervezi, vezeti. Ez a sokféleség természetes, és a világ jelenlegi állapotát, a nemzetközi helyzet egészének bonyolultságát és sokrétűségét tükrözi. Világmozgalmunk növekvő ereje, a szocialista rendszer országainak szakadatlan fejlődése, az imperializmus elleni harc eredményei arról adnak bizonyságot, hogy pártjaink mind sikeresebben oldják meg közvetlen feladataikat. Minden országban egyre több ember ismeri fel, hogy a kommunisták a dolgozók jobb létéért, népük biztonságáért, nemzetük felemelkedéséért folytatott küzdelem legjobb harcosai, és a kommunista párt a munkásosztály, a nép hivatott vezető ereje. Működési területén, hazája viszonyai között minden testvérpárt a marxizmus-leninizmus önálló, alkotó alkalmazására, a legnagyobb eredményességre törekszik. Munkájának eredménye azonban nem kis mértékben függ a nemzetközi helyzet alakulásától, a nemzetközi kommunista mozgalom fellendülésétől, sikerétől vagy megtorpanásaitól, a szocialista országok általános helyzetétől, eredményeitől. Minden egyes testvérpárt munkájára hat az összes többi testvérpárt munkája, a nemzetközi kommunista mozgalom egysége vagy megosztottsága. Közvetlenül politikai céljaink különbözősége óhatatlanul azzal jár, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseit hajlamosak vagyunk saját pártunk napi munkájának alárendelve vizsgálni. Lehet, hogy másoknál is hasonló a helyzet, mi magyarok például azt gondoljuk, hogy Budapesttől számítódnak a világtájak, észak, kelet, dél és nyugat, azaz számunkra ez a világ közepe. Komolyan szólva, ha mozgalmunk nemzetközi kérdéseit pontosan és reálisan