Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának beszéde a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozóján

akarjuk megítélni, akkor saját meglátásainkat össze kell vetnünk és egyeztetnünk kell a testvérpártok meglátásaival és véleményével. A nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista országok együttes ereje növekszik, s mindinkább a világfejlődés meghatározó erejévé válik. Ennek az együttes erőnek hatásfokát azonban csökkenti, s objektíve az imperializmus számára bizonyos manőverezési lehetőséget ad az a körülmény, hogy mozgalmunk jelenleg nem egységes. Komoly elméleti, filozófiai és politikai nézeteltérések jelentkeztek az utóbbi években a nemzetközi kommunista mozgalomban. A testvérpártok körében mindinkább erősödik a törekvés: induljunk ki közös érdekeinkből, tegyünk félre mindenféle nézeteltérést, rendeljünk alá mindent az imperializmus elleni harc érdekeinek. A nemzetközi kommunista mozgalom ezen általános igényét követve, az eddiginél átfogóbb és hatékonyabb akcióegységre kell törekednünk, mert a harcban nem lehet megállni. Tisztelt Elvtársak! A nemzetközi kommunista mozgalomnak ma nincs központja, s általános az a vélemény, hogy nincs is szükség sem egy, sem több központra. Az egyes kommunista és munkáspártok ma teljes önállósággal dolgoznak, és ez így lesz ezután is. Közösen megvizsgálandó kérdések, közös feladatok azonban vannak. Van közös világnézetünk, közös elméletünk, a marxizmus-leninizmus, közös elvünk, az internacionalizmus. Közösek érdekeink, közös az ellenségünk, az imperializmus. Mi tehát a megoldás ebben a helyzetben? Szükséges a kommunista és munkáspártok értekezlete, amelyen a marxizmus-leninizmus fényénél, az internacionalizmus szellemében megvizsgáljuk a helyzetet, megállapítjuk feladatainkat, s a közös érdekű kérdésekben összehangoljuk fellépéseinket. A demokratikusan előkészített és lefolytatott nemzetközi értekezletek tiszteletben tartják, nem érintik pártjaink önállóságát. A közös tanácskozások következtetéseit összefoglaló közlemények, nyilatkozatok, felhívások és kiáltványok a pártokhoz, országokhoz és népekhez szólnak, nem az egyes pártok tagságára kötelező határozatok. Az egyes pártok központi bizottságai maguk hozzák meg a határozatokat, amelyekben közlik, hogy mit tesznek saját munkájukban a közös tanácskozásokról kibocsátott felhívásokban megjelölt célok elérése érdekében. Ez már sok éve kialakult és a testvérpártok által követett gyakorlat, így volt ez az 1957-es és 1960-as értekezletek, a nyugat-európai pártok bécsi értekezlete, az európai pártok Karlovy Vary-i értekezlete és más, a közelmúlt években volt több közös értekezlet esetében. Nyilván így lesz ezután is. A testvérpártok nemzetközi értekezletén folytatott elvtársi eszmecsere, szabad, demokratikus vita keretében és csak közösen alakíthatjuk ki korunk központi és legfontosabb kérdéseire a helyes marxista-leninista választ. A nemzetközi kommunista mozgalom hatalmas megnövekedésének és kiterjedésének mai körülményei között egyetlen testvérpárt sem vállalja és nem is vállalhatja magára, hogy a világhelyzetet egyedül értékelje, s egyedül állapítsa meg, mi az összes kommunista és munkáspárt feladata a nemzetközi helyzet általános kérdéseiben. Egyetlen párt sem léphet fel azzal az igénnyel, hogy saját véleményét az összes többi párt kötelezően fogadja el. Valamennyi testvérpárt elméleti felismeréseinek és forradalmi tapasztalatainak összessége adja közös elméleti tudásunkat, fejlesztheti tovább elméletünket, a marxizmus-leninizmust. A közös tanácskozáson történő eszmecsere erősíti egységünket, növeli a nemzetközi