Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának beszéde a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozóján
az érdekli az embereket, hogy ez a budapesti konzultatív találkozó mi újat hoz, előrelépés lesz-e a nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősítése, a kommunista és munkáspártok értekezletének összehívása, az imperialisták elleni harc összehangolt akcióprogramja kérdésében. Az imperialisták, különösképpen az amerikai imperialisták, a nemzetközi jog legelemibb normáit lábbal tiporva, a politikai és gazdasági nyomás eszközeivel beavatkoznak szuverén államok belügyeibe, fegyveres puccsokat szerveznek nekik nem tetsző kormányok ellen és háborút robbantanak'ki a világ különböző térségeiben. Több mint félmilliós gyarmatosító hadsereggel megszállták DélVietnamot, hadüzenet nélküli háborút folytatnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Évek óta tömegesen gyilkolják a békés lakosságot, gyermekeket, nőket, öregeket északon és délen egyaránt; a népirtás bűnét követik el az egész vietnami nép ellen. A múlt év nyarán háborút indítottak független arab országok ellen, napjainkban mind sűrűbben fegyveres provokációkat követnek el a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szemben. Az imperialisták agresszív lépései, az úgynevezett helyi háborúk mérhetetlen szenvedést okoznak a népeknek, és szüntelen magukban hordozzák a veszélyt, hogy egy új világháborút zúdítanak az emberiségre. A megtámadott népek természetesen minden erejükkel ellenállnak, s a szocialista országok és a haladás erői minden módon segítik őket. A hős vietnami nép január-februári hatalmas ellencsapásai mindennél jobban bizonyítják, hogy az imperialisták bármit tesznek, nem tudják elfojtani a népek szabadságtörekvéseit, nem tudják elvenni a népek azon jogát, hogy maguk dönthessenek saját sorsukról; képtelenek a történelem menetének irányát visszájára fordítani. A haladás minden hívének, a békeszerető emberiségnek, ezen belül e harc zászlóvivőinek, a kommunista és munkáspártoknak az eddigieknél is határozottabban kell fellépniük az imperialista agresszióval szemben és fokozniuk kell a közvetlenül megtámadott népeknek nyújtott segítséget. Az imperialistaellenes harc hatékonyságát legjobban biztosítja, ezért a legfőbb politikai és erkölcsi feladat: mindent megtenni a haladás összes erőinek egyesítésére, a közös akciók jobb összehangolására. Az imperialistákkal szemben küzdő erők frontját tovább kell szélesíteni és szilárdítani. Az imperializmus nemzetközi erő, amely országhatárokon átnyúló szövetkezésekkel akarja céljait elérni. Az antiimperialista haladó erőkön belül a legjelentősebb és legszervezettebb a világ munkássága, amely maga is nemzetközi. A munkásosztály történelmi szerepe és felelőssége igényli, hogy az imperialistákkal szembeszegezzük a kommunista és munkáspártok akcióegységét. A nemzetközi kommunista mozgalom létrejöttétől kezdve és jellegénél fogva internacionalista. Ha erőit egyesíti, akkor meg tud birkózni mindazokkal a feladatokkal, amelyek az imperialista agresszorok megfékezéséért, a népek szabadságáért, a társadalmi haladásért folyó történelmi harcban reá hárulnak. Tisztelt Elvtársak! Az imperializmus elleni harcban természetes szövetségesek a kommunisták, szocialisták, más haladó erők, a legkülönbözőbb politikai és társadalmi áramlatok képviselői, mindazok, akik bármely oknál fogva készek az imperializmus, a monopóliumok diktatúrája, az agresszorok ellen, a szabadságjogok, a haladás, a béke védelmében fellépni. A második világháborúban kialakult fasisztaellenes népmozgalmak, a jelenlegi antiimperialista mozgalom egyaránt bizonyítja:
