Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - A marxisták-leninisták erejét megsokszorozza az egység. Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának cikke a ,,Pravdá"-ban

A kommunistákat és a haladó embereket az egész világon amellett, hogy aggodalommal tölti el az imperialista agresszió következtében bonyolultabbá és súlyosabbá vált nemzetközi politikai helyzet, tettre is serkenti, az események okainak mélyebb elemzésére, a gyakorlati harc hatékonyságának növelésére ösztönzi. A társadalmi fejlődésre a legnagyobb hatást a kommunista pártok vezetése alatt álló, a szocializmusért harcoló erők gyakorolják. Ezt a valóságos tényt mind többen ismerik fel az antiimperialista, valamint más haladó és békeharcos erők is, és a legnagyobb mértékben számot vetnek ezzel a szocializmus, a nemzeti felszabadulás, a béke ellenségei is. Ez a magyarázata annak, hogy a nemzetközi helyzetben jelentkező negatív jelenségeket barát és ellenség egyaránt kapcsolatba hozza a nemzetközi kommunista mozgalomban keletkezett problémákkal, az egység megbomlásával. A marxista-leninista pártok egységének hiánya súlyos károkat okoz a szocializmus, a nemzeti felszabadulás és függetlenség, a béke erőinek, és bátorítást ad az imperialisták agresszív törekvéseinek. Azoknak az okoknak a mélyebb feltárása, amelyek a kommunista és munkáspártok egységének megbomlásához vezettek, és az ellentétek következményeinek a felmérése alapos, mély tanulmányozást, elemzést követel meg valamenynyi kommunista és munkáspárttól. E feladatot külön-külön és együttesen kell elvégezniük a marxista-leninista pártoknak. Ehhez idő kell és a megfelelő feltételeket szükséges kialakítani, de addig is ma mindennél sürgősebb, hogy az ideológiai és más ellentétek ellenére - a testvérpártok megtalálják egymás között az egységet a fő gyakorlati harci feladatban, és megerősítve közös frontjukat valamennyi antiimperialista erővel, fokozzák a harcot az imperializmussal szemben. Jelenleg időszerűbb, mint bármikor korábban, hangsúlyozni: a marxista-leninista pártok erejét megsokszorozza az egység. Szemben a három-négy évvel ezelőtti helyzettel, ma a nemzetközi kommunista mozgalom egységének helyreállításáért és megszilárdításáért történő erőfeszítéseknek jobbak a kilátásai. Mint ismeretes, a kommunista és munkáspártok döntő, nagy többsége által követett idelógiai-politikai-cselekvési törekvésekkel a kínai vezetők szembeszegezték a maguk platformját. Ezt a platformot néhány párt, valamint erő, tekintély, befolyás nélküli szűk pro kínai csoportok tették magukévá, de a nemzetközi kommunista mozgalom egésze elfogadhatatlannak minősítette és visszautasította. Újabban pedig már tanúi vagyunk annak is, hogy olyan marxista-leninista pártok és más politikai erők, amelyek kezdetben rokonszenveztek a kínai vezetők egyik-másik ideológiai vagy politikai állításával, távolodnak el tőlük és elvi-politikai tekintetben is mind határozottabban határolják el magukat a kínai vezetőktől. A kínai vezetők részéről a nemzetközi kommunista mozgalomnak ajánlott ideológiaipolitikai platform, stratégiai és taktikai irányvonal eszmeileg és gyakorlatilag az egész világon lelepleződött és elszigetelődőben van. De a kínai vezetők ebbe nem nyugszanak bele. Minél jobban elszigetelődik nemzetközileg a politikájuk, minél inkább bebizonyosodik irányvonaluk tarthatatlansága, megvalósíthatatlansága magában Kínában is, annál elkeseredettebben és erőszakosabban próbálják azt érvényre juttatni, amint a „nagy proletár kulturális forradalom" címén folytatott politikai kampány is bizonyítja. Ez azonban még inkább fokozza Mao Ce-tung és csoportja irányvonalának elszigetelődését.