Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - A marxisták-leninisták erejét megsokszorozza az egység. Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának cikke a ,,Pravdá"-ban
A kínai vezetők nézeteinek és céljainak nemzetközi elszigetelődése, a Kínában dúló súlyos válság, amely újra meg újra a polgárháború szélét súrolja, erősíti a világ kommunistáiban a biztos meggyőződést, hogy - habár a mai állapotok változatlanul aggodalomra adnak okot - nemzetközi mozgalmunk kettészakadása nem következhet be. Ebben az összefüggésben - és csakis ebben az értelemben - a nemzetközi kommunista mozgalom túljutott azoknak a nehézségeknek a mélypontján, amelyek szembetűnően az ötvenes évek végén kezdődtek. Ezt a meggyőződésünket a fontos tények egész sora erősíti meg. Az élet, a gyakorlat nap mint nap igazolja, hogy a kommunista és munkáspártok többsége által követett ideológiai-politikai törekvések, a speciális viszonyokat szem előtt tartó taktikai célok megvalósíthatók és szívós, állhatatos harcban eredményeket érhetünk el. Bár a kínai vezetők magatartása sok kárt okozott és okoz még mindig - mégis, a testvérpártok ereje, tekintélye, befolyása fokozatosan ugyan, de egyre növekszik. E tekintetben is külön hangsúlyozni kell a Szovjetunió Kommunista Pártjának szerepét, jelentőségét, amint erre a közelmúlt jubileumi ünnepségek is felhívták a figyelmet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének ötvenedik évfordulója alkalmából az egész világon különös erővel fejezték ki kommunisták és más haladó emberek, társadalmi szervezetek és kormányok, de még tárgyilagos politikai ellenfeleink is a Szovjetunió és kommunista pártja iránti tiszteletüket, megbecsülésüket. A marxista-leninista pártok fejlődésével egyidejűleg az utóbbi években megerősödött a nemzetközi kommunista mozgalom egysége iránti igény, mindenekelőtt az a követelés, hogy fejlesszük az akcióegységet az imperializmussal szembeni harcban, a hősiesen harcoló vietnami nép további megerősítése érdekében. Valamennyi marxista-leninista párt teljes egységének helyreállításáig hosszú utat kell megtenni. Ezt a követelményt reálisan csak mint fokozatosan elérhető célt tarthatjuk szem előtt. Emellett az is tény, hogy az egység formája, megvalósulásának módja nem lehet azonos azzal, ahogyan az a nemzetközi munkásmozgalom előző történelmi korszakában érvényesült. Másként valósult meg az egység a Kommunista Internacionálé időszakában, megint másként a második világháború után, és más a pártok közötti kapcsolat normája, gyakorlata és ennek megfelelően az egység - ma. Ahogyan az egyes kommunista és munkáspártok cselekvő-gyakorlatát, ugyanúgy a közöttük megvalósuló egység legfőbb tartalmát is a marxista-leninista világnézet és az alapjában közös politikai célok határozzák meg. Annak következtében, hogy belátható időn belül az ideológiai nézeteltéréseket nem leszünk képesek áthidalni, a jelen időszakban a testvérpártok többsége azt hangsúlyozza, hogy addig is, amíg a teljes egység helyreállíthatóvá válik, egységesen kell fellépnünk a főbb napi harci kérdésekben. Közismert például: a legtöbb kommunista és munkáspárt kész arra, hogy félretéve az ideológiai nézeteltéréseket, egy asztalhoz üljön mindenkivel - így a Kínai Kommunista Párttal is - és megtárgyalja a közös, egyeztetett fellépés lehetőségét a vietnami nép harcának támogatásában. Az azonos stratégiai és taktikai célokért folytatott harcban az élet nem tűri az egység sablonos értelmezését és gyakorlatát. Nyilvánvaló, hogy a hatalom megszerzéséért harcoló minden testvérpártnak magának kell döntenie arról, hogy a szocializmushoz vezető békés vagy nem békés út járható-e a számára. Az egyes testvérpártok eltérő feltételek között folytatott harcáról és az eltelt időben szerzett tapasztalatokból következik az is, hogy ma már nem teljesen 8 + 115
