Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - A marxisták-leninisták erejét megsokszorozza az egység. Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának cikke a ,,Pravdá"-ban

A MARXISTÁK—LENINISTÁK EREJÉT MEGSOKSZOROZZA AZ EGYSÉG. KOMÓCSIN ZOLTÁNNAK, AZ MSZMP POLITIKAI BIZOTTSÁGA TAGJÁNAK, 21 A KB TITKÁRÁNAK CIKKE A „PRAVDA "-BAN Sokszor - de még mindig nem elégszer - elismételt igazság: a korszak, amelyben élünk, a szocializmus, a haladás, a nemzeti felszabadulás és a béke erői előretörésének kora. Ez a kor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével vette kezdetét, új szakaszba lépett a szocialista világrendszer kialakulásával, annak a történelem alakulására gyakorolt befolyásával. Az elmúlt fél évszázad fejlődése során a szocializmus erői világtörténelmi jelentőségű győzelmeket értek el, sokszor súlyos és áldozatos harcok árán, közben időnként nehéz megpróbáltatásokat is szenvedtek. A legnagyobb áldozatot a második világháború követelte a szocializmus világerőitől és az abban részt vevő összes népektől. A fasizmus felett aratott győzelem új, kedvező lehetőségeket tárt fel a népek életének fejlődése előtt. A második világháború utáni békeéveket azonban hamarosan megnehezítette az imperialisták hidegháborús politikája. Az imperialisták a harmadik világháború kirobbantására vették az irányt, s a szocializmus létére törtek. De ezt az erőfeszítésüket nem koronázta siker, ellenkezőleg, 3 kontinensre, 14 országra kiterjedően létrejött a szocialista világrendszer, és széthullott az imperializmus gyarmati rendszere. Ebben a történelmi szakaszban született és erősödött meg az összes kontinenseken a népek eddig páratlan méretű és erejű szervezett békeharca. Olyan erőviszonyok alakultak ki, amelyekben a szocializmus, a haladás, a nemzeti felszabadulás, valamint a világ békeharcos erői fölénybe kerültek az imperializmussal, a régi és új gyarmatosítással, az új világháború kirobbantására törekvő erőkkel szemben. Ezeknek az erőviszonyoknak azonban jelenleg az a legfőbb jellemzőjük, hogy az imperializmus erői már soha többé nem lesznek képesek legyőzni a szocializmust és vele szövetséges erőket, a szocializmus erői pedig egyelőre még nem tudnak az emberiség jövőjét eldöntő módon végleges vereséget mérni az imperializmusra. A mai erőviszonyokból következik, hogy az imperialisták saját érdekükben egyre inkább kénytelenek elfogadni: nem képesek megváltoztatni az erőviszonyokat, még a harmadik világháború kockáztatásával sincs lehetőségük a szocializmus, a haladás, a nemzeti felszabadulás és a béke erőinek megsemmisítésére. Ez nem jelenti azt, hogy lemondtak volna a háborúról, még a világháború kockázatával való cinikus játékról sem. A világháború tényleges kirobbantásától a helyzet kényszerítő hatására - mindenekelőtt a Szovjetunió erejét mérlegelve - kénytelenek tartózkodni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az imperialista hatalmak nem képesek helyi akciókra, így helyi háborúk kirobbantására. Amint a múltban sok alkalommal, így jelenleg is, újra és újra helyi háborúkat kezdeményeznek, amint azt különösképpen az amerikaiak vietnami agressziója is mutatja. Az imperialisták legagresszívabb körei néhány év óta egyre fokozódó mértékben politikájuk középpontjába állítják a felforgatást, puccsok szervezését és a helyi háborúk kirobbantását. így kísérlik meg megállítani a fejlődést és visszafordítani a történelem kerekét.