Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - V. Magyarország belépése a Szovjetunió elleni háborúba (1941. április 10.—1941. június 28.)
E tárgyban emlékezetes, hogy a birodalmi kancellár is tett előttem annakidején konkrét megjegyzést, amidőn 1934-ben Gömbös Gyula volt miniszterelnöknek különleges, de más vonatkozású megbízatásában, nála jártam. Ekkor a Führer spontán rátért a magyarországi német kisebbségek helyzetére. Szemrehányást tett, hogy azokkal kulturális és népi tekintetben a magyar kormány mostohán bánik, s megemlítette, hogy ahány német jár nála a Magyarországtól elszakított területekről, mindegyik kivétel nélkül azt kéri tőle, ne támogasson oly törekvéseket, illetőleg oly politikát, melyeknek végeredményképpen ők Magyarországhoz esetleg visszacsatoltatnának, mert nekik most, azaz az utódállamok keretében lényegesen jobb a sorsuk, mint annakidején Magyarországon volt illetőleg amilyen a Csonka-Magyarország területén megmaradt testvéreiknek a sorsa. Bár akkor is azonnal felvilágosító magyarázatokkal iparkodtam a birodalmi kancellárt e beállítás egyoldalúságáról, illetve helytelenségéről meggyőzni, s bár azóta úgyszólván szüntelenül tettünk lépéseket e felfogás megdöntése érdekében (lásd Frick és Lorenz magyarországi látogatásait is), a Führer tavaly ősszel, a bécsi döntés után újból tett hasonló kijelentéseket velem szemben, (lásd 206/pol. főn.—1940., 8. oldal 21 8) Ekkor ugyanis azt is szuggerálta, bánjunk olyan jól a német kisebbségekkel, hogy a Magyarországon még kívül levők is Magyarországhoz áhítozzanak vissza. Fentiek kapcsán a közelmúltban megbízható bizalmas forrásból úgy értesültem, hogy az erdélyi szászoknak és a sváboknak erre a magatartásra a legutóbbi években egyre jelentékenyebb befolyást gyakorol a Nemzeti Szocialista Párt fekete egyenruhás alakulata, a Himmler birodalmi vezető irányítása alatt álló SS. Az SS újabban — mondotta informátorom — egyre jobban behatol a külföldi nemét népcsoportok szervezeteibe, azokat teljesen birodalmi mintára alakítja át, s igyekszik onnan kiszorítani azt az idősebb generációt, amely még ránk nézve kedvező összehasonlítást tud tenni egyfelől a magyar és másfelől a román vagy szerb uralom között. Helyükbe a népcsoportok vezetőiül az SS saját embereit teszi, olyan fiatalokat, akik maguk és az irányításuk alatt álló népcsoportok számára más kötöttséget nem ismernek el, mint azt, amely őket a nagy német népközösséghez fűzi. E felfogásukból természetszerűen következik, hogy nem rokonszenveznek egy megnövekedett és megerősödött Magyarország kebelébe való visszatérés gondolatával. Informátorom szerint ma a Magyarországon kívüli délkelet-európai német népcsoportok kebelében tehát messzemenően az SS birodalmi vezetőségének befolyása és irányítása érvényesül. Szerinte jelenleg különösen a Bánát nyugati részében folyik e téren fokozott tevékenység azon célból, hogy az ottani népcsoportot megszervezzék, még mielőtt Magyarországhoz visszacsatolnák. Számomra nem meglepő, hogy az SS, amely egyre határozottabban az új Németország új „lovagrendjének" tekinti magát, s amely azzal, hogy Himmler kezében egyesül ennek a szervezetnek és az egész német rendőrségnek a vezetése, bizonyos fokig máris „állammá vált az államban", s roppant hatalommal és befolyással rendelkezik a birodalom határain belül, most a külföldi német népcsoportok20 9 Lásd e kötet 834. sz. iratát. 1208
