Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - V. Magyarország belépése a Szovjetunió elleni háborúba (1941. április 10.—1941. június 28.)
ra is rá akarja tenni a kezét. Ezzel mintegy bekapcsolódik a hajdani német lovagrendnek európai kolonizációs hagyományába is. Egyúttal pedig az uralma alá vett német népcsoportok révén a különböző államokban is nem csekély hatalmi tényezőt kerít a kezébe, s így némi tekintetben a valamilyen titkos hatalomra emlékeztető befolyásával a birodalmon kívül hovatovább a többi európai államot is behálózza. Ismeretes, hogy az északi államokban és Hollandiában is terjeszkedik az SS. Itt viszont a norvégok, dánok, hollandok között teremt SS-alakulatokat, amelyeknek, ha nem is német, de germán tagjai minden tekintetben Himmlert tekintik legfőbb vezérüknek. Az SS ily terjeszkedésének jelentősége annál nagyobb, mert vezére, Himmler egyike a Harmadik Birodalom legtehetségesebb, egyúttal azonban legkíméletlenebb és legnagyobb becsvággyal rendelkező vezető személyiségeinek, aki most, Rudolf Hess távozása óta még jobban előtérbe került, s bizonyára mindent megtesz annak érdekében, hogy a vezéri utódlás hierarchiájában Hess helyét, közvetlenül Göring mögött, elfoglalja, amihez - ha személye a birodalomban nem is túl népszerű — mindenesetre jelentős hatalmi eszközökkel rendelkezik. Nem hinném, hogy a magyarországi német népcsoport keretében az SS befolyása oly jelentős volna, mintáz erdélyi szászok körében vagy a Bánátban. Kétségtelen azonban, hogy azt a processzust, amelynek során a német népcsoportok hovatovább teljesen az SS befolyása alá kerülnek, a besztercekörnyéki szászságnak, a bácskai, s nemsokára a nyugatbánáti sváboknak visszatérte nálunk is siettetni fogja. Márcsak ezért is szükségesnek tartottam a fentiekre Nagyméltóságod figyelmét tisztelettel felhívni. Annak a megállapítása, hogy miképpen és mely arányokban kellene Magyarországnak megfelelő ellenlépéseket tenni, nem tartozik hatáskörömbe. Azt hinném azonban, két irányban lehetne megkísérelni, hogy a fenti fejlődésnek elébevágjunk. Egyrészt nagyvonalúan és radikálisan meg kelleni oldani a kisebbségi kérdéseket, s a további esedékes reformok egy részét, másrészt fokozottabb mérvben kellene felvenni a kapcsolatot a párttal, s az SS-el is, ahogy azt 80/pol.- 1941. számú jelentésemben javasoltam 21 9. A párt egy része, és vele együtt az SS, amint ismeretes, azért is viseltetik ellenszenvvel Magyarország iránt, mert világnézeti szempontokból majdnem ellenfelének, de legalábbis meg nem értőnek tekinti, s a reformpolitika terén a zsidókérdésben is túlságos konzervatívnak lát bennünket, dacára annak, hogy a német körök kellő felvilágosítására állandóan történnek lépések, azonban propagandánkat e tekintetben sokkal intenzívebbé kelleni tenni. Egyúttal felkérem Nagyméltóságodat úgy 374/Biz. számú, valamint e tárgyú távirati jelentésemet is figyelembe venni. Sztójay s. k. m. kir. követ Küm. K83. Berlini Követség — 1941—9. cs. Másolat 20 9 Lásd e kötet 834. sz. iratát. 1209
