Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - IV. A Balkán-háború kiterjesztése. A jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés létrejötte. Magyarország részvétele a Jugoszlávia elleni támadásban (1940. november 23.—1941. április 9.)

mindkét oldal felé osztogatott dementikben nyilvánul meg, anélkül, hogy magát komolyan bárkinél is lekötné! Máriássy Küm. Számjel. Ankarai követség számjeltáviratai. 1941. 57. Másolat. 611. A BERLINI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Berlin, 1941. március 7. Titkos! 28/

pol. főn. — 1941. Ismeretes Nagyméltóságod előtt, hogy az olaszokkal szemben német részről sok neheztelés, bírálat és panasz merült fel a görög hadjárat megkezdése óta. A külügyi hivatalban most úgy tájékoztattak, hogy utóbbi időben enyhült a helyzet, annál is inkább, mert a német hivatalos körök értesülése szerint Olaszországban lényegesen javult volna a közhangulat. Fenti értesülésem dacára is érdemes azonban Nagyméltóságodat arról tájékoztatnom, hogy a birodalmi propagandaügyi minisztériumnak egyik magasrangú és jól értesült — igaz, kissé a pillanatnyi hangulatok hatása alatt álló — hivatalnoka néhány héttel ezelőtt még a legélesebb formában mondott bírálatot Olaszországról s különösen Ciano grófról egy külföldi diplomata, s egy magyar hírlapíró előtt. Ciano gróf — mondotta az illető többek között — óriási becsvágytól fűtött, teljesen korrupt, megvesztegethető ember. Maga Ribbentrop a lehető legrosszabb véleményt táplálja Cianóról s „valósággal szégyelli, ha vele egy asztalhoz kell ülni". De nemcsak maga Ciano korrupt, hanem hallatlan korrupció uralkodik egész Olaszországban is. Míg a Führer mindig a legkiválóbb embereket állította a birodalom felelős vezetői pozícióira, addig Mussolini — bármilyen nagy ember is ő személy szerint — féltékenységből minden tehetséges emberét egymás után félretette, s így Olaszországban ma a legtöbb helyen gyönge második és harmadik garnitúra áll az előtérben. A görög háborút is puszta becsvágyból indította meg Mussolini, nem hallgatva a német intésre. Az olasz hadvezetés mindenütt csődöt mondott, átfogó haditervük nincs. Ötletszerűen dobnak be a veszélyeztetett pontokon egy—két hadosztályt, s ezeket azután az ellenség könnyen felőrli. Ezért rendkívül nagyok a veszteségeik s ez a körülmény egyik fő oka az olasz közhangulat romlásának. Egyébként is: az olasz 922