Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - IV. A Balkán-háború kiterjesztése. A jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés létrejötte. Magyarország részvétele a Jugoszlávia elleni támadásban (1940. november 23.—1941. április 9.)
körülményeinek megítélésébe. Ugyanazt várják el a különböző kis államoktól és ugyanazt követelik, tekintet nélkül a helyzetek különbözőségére. És nem veszik tekintetbe azt, hogy ezeknek a kis államoknak is van saját életük, saját érdekük és ha nem kívánnak az egyik állam szolgája lenni, nem kívánnak a másiké sem lenni. — Amidőn az angol követ a múlt nyár folyamán — tehát még Besszarábia elfoglalása és a magyar román konfliktus előtt — figyelmeztette a magyar miniszterelnököt, hogy ha a németek átvonulnak Magyarországon Románia ellen, oly államot fognak megtámadni, amelyet Anglia garantált, 17 0 a miniszterelnök ezt rendkívül zokon vette azért, mert Magyarország semmibevételét látta abban, hogy nem vették tekintetbe sajátos helyzetünket, és sértette, mint kis állam miniszterelnökét, az a bánásmód, amely a kis államokat nem egymástól különböző élőlényeknek, hanem egyforma sakkfiguráknak nézi. Amidőn Németország csapatainak átengedését kérte lengyelországi győzelmeinek tetőfokán, az akkor még sokkal gyengébb Magyarországtól Lengyelország ellen, Magyarország ezt megtagadta. 17 1 Megtagadta, annak ellenére, hogy a lengyel kormány nem viselkedett túlságos magyarbarát módon, de megtagadta azért, mert a magyar és lengyel nemzetek között ősi történelmi kapcsolat és szimpátia volt. És megtagadta nyíltan avval az okadatolással, hogy ilyen cselekedet nemzeti becsületével nem fér össze. Ha azt kérte volna valaki Magyarországtól, hogy Jugoszlávia, Bulgária, Törökország ellen ne engedjen csapatokat felvonulni, vagy átmenni, ezt Magyarország megértette volna és erről lehetett volna beszélni. De Magyarországtól azt kérni, hogy Románia ellen ne engedjen átvonulni csapatokat — bárkinek csapatait, legyen az Németország, Mexikó vagy Svédország — Magyarország helyzetének s a magyar nemzetnek oly félreismerését jelenti, amely sértő és lenéző egyszerre, mert nem létezik egyetlen magyar, aki Romániát bárkivel szemben testével védené. * Általánosságban leszögezendő, hogy függetlenségünknek nemcsak elvét, de nagy mértékben gyakorlatát is fenntartottuk. Földrajzi helyzetünk tekintetbevétele mellett jobban, mint a legtöbb más állam. Földrajzi helyzetünk talán legjobban Dániáéval hasonlítható össze. Amikor a trianoni békét kellett ratifikálnunk, a magyar Képviselőháznak nagyrésze és jóformán az egész magyar közvélemény azt követelte, hogy ezt a békediktátumot ne fogadjuk el és ne ratifikáljuk, — arra való hivatkozással, hogy a törökök sem fogadták el a sévresi békét. Teleki gróf, akkori külügyminiszter és mai miniszterelnök akkor avval válaszolt: „adjatok nekem egy kisázsiai sivatagot, amely mögé elbújhatok, és nincs a világnak az a békéje, amelyet aláírjak". — A helyzet ma ugyancsak az, de más viszonylatban. Ma még azt is kell realizálni ehhez, hogy Magyarország teljesen szárazföldi állam, mely még közel sem fekszik semmiféle tengerparthoz. 17 0 Lásd e kötet 1. sz. iratát. 17 1 Ezzel kapcsolatban lásd DIMK IV. 354, 363, 374, 377, 379. sz. iratait. 895
