Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - IV. A Balkán-háború kiterjesztése. A jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés létrejötte. Magyarország részvétele a Jugoszlávia elleni támadásban (1940. november 23.—1941. április 9.)

szerint a reciprocitás nem játszott szerepet? A külügyminiszter ezzel kapcsolatban érdeklődött aziránt: mekkora a Magyarországon élő délszláv eredetű lakosság száma? Az ő adataik szerint - mondotta — a magyarországi jugoszláv kisebbség számát kb. 150 000-re lehet tenni. A Miniszterelnök Úr azt válaszolta, hogy a nálunk élő szerb, horvát, vend lakosok pontos számát a február 1-én végrehajtott népszámlálás eredményéből hamarosan megfogjuk tudni. 1930-ban az akkor tartott népszámlálás adatai szerint a nálunk élő délszlávethnikumú illetőleg nyelvű lakosok száma kb. 60 000-et tett ki. Számuk valószínűleg most sem lesz lényegesen nagyobb. Az, hogy 150000-en lennének, mindenesetre igen erős túlzásnak látszik, aminek része lehet abban, hogy olyanokat is délszlávoknak minősítenek, akiknek neve talán szláv hangzásúnak tűnik, de akik magukat magyaroknak vallják és egyik délszláv nyelven sem beszélnek. Cincar-Markovic ezután tájékoztatást kért arról, hogy a magyarországi jugoszláv kisebbségnek főleg iskolaügyi vonatkozásban mi a helyzete? Válaszként utalt arra, hogy a Magyarországon élő délszláv eredetű lakosság a nyelv, vallás, tradíció szempontjából teljesen önálló csoportokra oszlik, mint amilyenek a szerbek, bunyevácok, sokácok, horvátok és vendek külön-külön élő csoportjai. Ezeknek a csoportoknak a települési helye is szétszórt, közöttük semmi kapcsolat sincsen, ami azzal a természetes következménnyel jár, hogy közös kívánságaik nincsenek is. Külön-külön kell kezelni őket, ami az igények teljesítését természetesen pénzügyi szempontból is rendkívül megnehezíti. Egészen más a helyzet a Jugoszláviában nagy tömegben élő magyar kisebbségeknél. Ami már most közelebbről a magyarországi szerbeket illeti, ezek helyzete a közoktatásügy terén nem hagy fenn semmi kívánnivalót. A szerbeknek a görögkeleti egyház autonómiájának keretében valóságos iskolai autonómiájuk van; iskoláiban szerb ethnikai eredetű és anyanyelvű orthodox-vallású tanszemélyzet oktat, s emellett még az állam támogatásában is részesülnek. A helyzetre jellemző, hogy nálunk kb. 400 szerb anyanyelvű magyar állampolgárra esik egy-egy szerb tanítási nyelvű iskola, ami olyan kedvező arány, hogy a jugoszláviai magyarság részére sem kívánnánk jobbat. A kisebb diasporákban élő horvát és vend lakosság iskolaügyi helyzete sem kedvezőtlen, de ezen, ha a lakosság azt maga is kívánja, még javítani is lehetne. A kisebbségi oktatásügy kérdésének megvitatása azzal záródott le, hogy a jugoszláv külügyminiszter — aki hangsúlyozta, hogy ezekben a kérdésekben nem szakértő — készséggel vállalta, hogy kívánságainkat a jugoszláv kormány előtt tolmácsolni fogja. Nézete szerint azonban leghelyesebb volna, ha a magyar és jugoszláv szakemberek ezeknek e kérdéseknek a megvitatására is összeülnének s így állapítanák meg a közelebbi teendőket. Az erre vonatkozó megbeszélések eredményét ehhez képest a Miniszterelnök Úr abban foglalta össze, hogy a magyar közoktatásügyi miniszter a közel jövőben két-három szakembert küld majd le Belgrádba a tervbevett megbeszélések lefolytatására. Ezek után a Miniszterelnök Úr ismertette a B) alatt mellékelt emlékirat többi részeit, amelyek megfontolását a jugoszláv külügyminiszter szintén megígérte. Az ingatlanforgalmi korlátozásokkal kapcsolatos panaszok, illetőleg kívánságok 886